Századok – 2004
Közlemények - Erdélyi Gabriella: Hatalom; vallás és mindennapok a középkor és újkor határán: egy kolostorper története IV/823
832 ERDÉLYI GABRIELLA tos, mert az ő alaposságán és szerepfelfogásán múlott, hogy az artikulusokban sorolt szerzetesi vétkek mellett mi került felszínre a tanúk mindennapjairól. A körmendi püspök-bíró szabályszerű közömbössége, a kihallgatóterembeli (elhallgatás és (ki)beszélés szabadsága — szemben a sokszor elszántan nyomozó inkvizítorokkal, akiket Jacques Fournier (1334-től XII. Benedek pápa) ismert alakjával példázhatunk30 — ugyanakkor egyszerre előny és hátrány. Egyfelől a kihallgatás szabad légköre, ellentétben az inkvizíciós tárgyalótermekben vibráló feszültséggel, megkönnyíti az utólagos külső szemlélő dolgát: amit a tanúk elmondtak, abban továbbra sem kell szándékos torzítást gyanítanunk.3 1 Másfelől ugyanakkor a bíró személyes érdeklődése és nyomozási kedve hiányában elmaradt kérdések és válaszok betöltetlenül hagyják bizonyos részletek iránti kíváncsiságunkat.3 2 Ez azért is különösen bosszantó, mivel ugyanakkor időnként „felesleges", főpapi hivatásbeli ártalomnak tekinthető szentségtani nüansszokkal fárasztotta a tanúkat, akik persze nem tudtak felelni.3 3 Az viszont egyértelmű előny, hogy a jegyző is az előírásoknak megfelelő „hűséggel"3 4 végezte munkáját. Ugyan a szokásos, általános átalakításokon (szóból betű, magyarból latin, párbeszédből elbeszélés)3 5 csak ritkán tör rést az anyanyel— a tanúk több tucat erre vonatkozó „nem emlékszem" felelete. így ami a szerzeteseket illeti, a tanúk összesen tizennégy keresztnevet és két vezetéknevet tudtak felemlíteni. 30 Emmanuel Le Roy Ladurie: Montaillou, egy okszitán falu életrajza (1294-1324). Bp. 1997. A motivált vizsgálóbíróra jó példa továbbá a Natalie Zemon Davis tollán elhíresült Jean de Coras, 1. Martin Guerre visszatérése. Bp. 1999. (Osiris - Mikrotörténelem). A vádlottak stratégiáin átlátó bíró esetére 1. Michael Weisser: The Peasants of the Montes. Chicago, 1972. 31 Néhány izgalmas mikroelemzés lapjain bepillantást kapunk az inkvizíció előtt állók változatos stratégiáiba (hallgatás, színlelés, összezavarás). L. pl. Richard L. Kagan: Lucretia's Dreams, Politics and Prophecy in Sixteenth Century Spain. Berkeley, 1990.; Carlo Ginzburg: A sajt és a kukacok. Egy 16. századi molnár kozmológiája. Bp. 1987.; Carlo Ginzburg: Stregoneria e pietá popolare. Note a proposito di un processo modenese del 1519. In: Uő: Miti, emblemi, spie. Morfologia e storia. Torino, 1986. 3-27. 32 Az események hátterét és a tanúk egykori és aktuális cselekedeteit megérteni igyekvő inkvizítor például biztos megkérdezte volna nemes Sibrik Benedektől, hogy miért ment a kolostorba akkor, amikor vallomása szerint diáktársaival együtt a szerzetesek déli ébredésének volt a szemtanúja, amiből Benedek méltán következtetett a délelőtti istentiszteletek elmulasztására. Továbbá minden bizonnyal azt is tudni szerette volna, hogy mi volt például annak a vitának a tárgya, amely a körmendi plébános által felidézett kocsmai verekedésbe torkollott - BAV Barb. Lat. 2666., f. 43ν-44Γ , 88 v-89r . 33 Több tanú is elpanaszolta például, hogy Antal fráter abban az időben, amikor egy hónapig egyedül lakott a kolostorban (1514-1515-ben lehetett), annak ellenére gyóntatott, hogy még nem volt pappá szentelve. A bíró ekkor váratlan kérdést intézett a tanúkhoz: Antal ekkor szerpap vagy alszerpap volt? 34 AIX. Gergely pápa-féle Decretales tartalmaz egy jogszabályt, amely szerint a notáriusok feladata bírósági jegyzőként az volt, hogy a per minden szakaszát „híven" feljegyezzék (Barta István: Középkori közjegyzőségeink történetéhez. In: Szentpétery Emlékkönyv. Bp. 1938. 37-38.). Ennek megfelelően a magyarországi szentszéki helynökök rendszerint úgy utasították a kihallgatás végrehajtóit, hogy „a tanúk szavait és vallomásait fideliter írjátok össze". Pl. MOL DL 55 798, 15 483. Vö. BAV Barb. Lat. 2666., f. 21v: „gondoskodjatok arról, hogy a tanúk vallomásai ... híven lejegyeztessenek". 35 Miletinczi János (a szokásnak megfelelően) közjegyzői záradékában foglalta össze a regestrum elkészítésének folyamatát. Ez alapján úgy tűnik, hogy a tanúkihallgatás során — maga és egy írnoka által — készített gyorsjegyzetek, feljegyzések és protokollumok szolgáltak alapul a végső, Rómába küldött jegyzőkönyvhöz. Az átírás első része (budai meghallgatások) a közjegyző egy segédjének munkája, míg a körmendi vizsgálat anyagát maga Miletinczi öntötte végső formába. A kész jegyzőkönyv hitelességéért felelősséget viselő közjegyző az ennek során követett elvet „az eredetikkel való szorgalmatos egybevetéseként jellemezte - BAV Barb. Lat. 2666., f. 110'.
