Századok – 2004
Közlemények - Erdélyi Gabriella: Hatalom; vallás és mindennapok a középkor és újkor határán: egy kolostorper története IV/823
» EGY KOLOSTORPER TÖRTÉNETE A 16. SZÁZAD ELEJÉN 829 pápai felhatalmazás nélkül, rendeleti úton reformálták.1 8 A körmendi eset tudniillik a reformok mindkét fenti típusát magába foglalja: Bakócz egy személyben testesítette meg a panaszos földesurat, a konkrét ügy végrehajtásával megbízott pápai biztost és a pápa tekintélyét tisztségétől fogva képviselő bíboros-legátust.19 Az eljárások egyes mozzanatainak az összehasonlítása arra utal, hogy Bakócz nemhogy erőszakkal, hanem inkább a szokásosat meghaladó jogi körültekintéssel járt el. így fellépése inkább túlzott óvatossága miatt tekinthető kivételesnek. Ε fokozott körültekintésre a személyében testet öltő szereptorlódás mellett az késztethette, hogy a rendek közötti kolostorcsere esetén nagyobb ellenállással és a rivális rendek közötti elszántabb presztízsvédelemmel lehetett számolni20 - ami az ágostonosok bátor fellebbezésével Körmenden be is következett. Éppen ezért felmerül a kérdés, hogy mennyiben volt szükségszerű megoldás a körmendi kolostor válságának ferencesek általi reformja. Nem állt Bakócz rendelkezésére egy könnyebben kivitelezhető lehetőség is, nevezetesen a rendek közötti kolostorcsere helyett az ágostonosok hazai rendtartományával együttműködve? A magyar ágostonos provincia késő középkori története erre nem ad egyértelmű választ. Noha igaz, hogy a hazai elöljárók mindvégig passzív ellenállást tanúsítottak az itáliai központú és szellemiségű reformmozgalom irányában, a 15. század első felében tapasztalt felbomlási tünetek után a 16. század eleje a rendet jó kezekben és rendezett állapotban találta.2 1 Ezután közelebbről szemügyre vettem Bakócznak az egyes hazai szerzetesrendekhez (bencésekhez, premontreiekhez, pálosokhoz, ferencesekhez és ágostonosokhoz), illetve reformmozgalmaikhoz fűződő viszonyát. Nem találtam azonban arra utaló nyomokat, hogy a nyíltan hangoztatott vallásos indítékok mögött személyes ellentétek, hatalmi versengés húzódott volna, vagy akár egy nagyobb egyházpolitikai akció. Ez azért fontos, mert ugyanakkor tudjuk, hogy ilyen tényezők is szerepet játszottak az érsek somlóvásárhelyi bencés apácák elleni fellépése során 1511-ben. Ennek fényében pedig a főpap 1520-ban regisztrált haragja az ágostonosok iránt nem körmendi beavatkozása okának látszik, hanem inkább az eltávolításukba bele nem nyugvó Ágoston-rendiek római fellebbezése következményének.2 2 Mindezt egybevetve a körmendi események legvalószínűbb hátterének — az ágostonosok ezzel ellentétes sugalmazásait cáfolva — az tűnik, hogy az érsek 18 Giuliano Cesarini (1443-1444) nevéhez fűződik a budai, pesti és marosvásárhelyi kolostor átadása. A sárospataki és esztergomi kolostor pedig Juan de Carvajal (1448) rendeletei útján került az obszerváns ferencesek kezére. Karácsonyi János: Szt. Ferencz rendjének története Magyarországon 1711-ig. Ι-Π. Bp. 1922-1924. I. 58-59., 331.; MOL DF 275 504. 19 Körmendi földesurasága: Bándi Zsuzsanna·. Körmend a középkorban. Körmend, 1987. (Körmendi Füzetek) 37-41.; Megbízása a kolostor reformjára: BAV Barb. Lat. 2666., f. 1Γ -12". Legátusi kinevezése: Augustinus Theiner: Vetera monumenta historica Hungáriám sacram illustrantia. I—II. Romae, 1859-1860. II. No. 800., 802. 20 A kolostor reformok gyakorlati aspektusaira L Reformbemühungen und Observanzbestrebungen im spätmittelalterlichen Ordenswesen. Hrsg. von Kaspar Elm. Berlin, 1989. (Berliner Historische Studien 14. Ordensstudien VI.), a Landesherren, städtische Obrigkeit und Ordensreform fejezetcím alatti tanulmányok, 515-570.; továbbá Manfred Schulze: Fürsten und Reformation. Geistliche Reformpolitik weltlicher Fürsten vor der Reformation. Tübingen, 1991. (Spätmittelalter und Reformation, Neue Reihe 2.), 80-119. 21 Részletesen 1. Erdélyi Gabriella·. Válság vagy megújulás? Az Ágoston-rendi remeték magyar provinciája és a rendi reform ügye a késő középkorban. Egyháztörténeti Szemle 3. (2002) 51-67. 22 Részletesen 1. Erdélyi·. Bakócz i. m. 44-62.
