Századok – 2004
Tanulmányok - Papp Sándor: A Rákóczi-szabadságharc török diplomáciája IV/793
A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC TÖRÖK DIPLOMÁCIÁJA 801 milyen adatra sem bukkantam, amely a Habsburg-udvar ilyen irányú, különben is logikátlan, veszélyes, szinte öngyilkos lépését igazolta volna. Éppen ellenkezőleg, arra találtam adatot, hogy 1704 augusztusában a nagyvezír, Dámád Haszán pasa ajánlott fel katonai segítséget a rebellisek ellen. Mielőtt azt gondolnánk azonban, hogy a török nagypolitika is teljesen kifordult volna magából, képzeljük magunkat a nagyvezír helyzetébe. A magyar határon át folyamatosan jöttek a kisebb-nagyobb katonai kontingensek, hogy részt vegyenek a magyarok küzdelmeiben. A török katonák nagyobb része nem idegenként tért vissza, hiszen a határvidék váraiban a nemrégiben feladott magyarországi állásokból szerveződött a véderő. A császári határvárak őrsége előtt persze ez a tény nem maradhatott rejtve, ahogy innen mind Bécs, mind Konstantinápoly jól értesült a kialakult helyzetről. Mivel vehette volna el legegyszerűbben a nagyvezír a Talman által megfogalmazott vádak élét, mint azzal, hogy diplomáciai ellentámadásként maga ajánlja fel a török katonai segítséget. Jó taktikának bizonyult, hiszen biztos lehetett benne, hogy erre nem fog igényt tartani a bécsi Haditanács.3 4 A magyar belpolitikai helyzet 1704 közepére tovább színesedett. Beérett Rákóczi törekvése, hogy a politikailag tehetetlennek tűnő Thököly helyére magát választassa meg Erdély fejedelmének. Bár nem ment Erdélybe, hogy magához ragadja az őseitől is birtokolt trónt, de a címei közé felvette az erdélyi fejedelmi titulust. A bevezető mondataimban érintettem Erdély 150 évig fennálló vazallusi viszonyát a Portával, s azt, hogy ez a kapcsolat az eltelt másfél évizedben egyre inkább megszépült a Habsburg katonai megszállás és a hatalmas összegű hadiadók miatt. Az ekkor még aktív erdélyi török párt követelte, hogy a fejedelem vegye fel a közvetlen kapcsolatot a Portával, és erősíttesse meg magát a szultánnal a trónján, ahogy a korábbi fejedelmek is tették.35 Eközben a Portán újabb személyi változások történtek. 1704 szeptemberében megbukott Haszán pasa nagyvezír, s helyére a békét mindenáron fenntartó Kalajlikosz Ahmed került. Tevékenységére jellemző, hogy a hatalomra kerülése után azonnal kellemetlenkedni kezdett a konstantinápolyi francia követségnek.36 Nem maradt azonban sokáig a posztján, hiszen három hónap múlva, 1704 decemberében Baltadzsi Mehmed követte a hivatalában (1704. 12. 25. - 1706. 05. 03.).3 7 Ez utóbbi változás jó alkalomnak tűnt arra, hogy a fejedelem üdvözlő levelével keresse meg a nagyvezírt. Ekkor készítették elő az első hivatalos követséget, Török Andrást, a jászkunok helyettes kapitányát (Jazigum et Cummanorum vice capitaneo). A követutasításában lefektetett tárgyalási elvek az elkövetkező évek alatt alig változtak. Konstantinápolyba való 34 „obwohlen der Groß Vezier zu verschiedenen mahlen nit allein versichert denen Rebellen nicht den geeignisten Vorschub leisten zulassen, undt sich ultro anerbothen einen erklecklich Secours von türkischen trouppen zu Ihro Käys. Matt, diensten wider die Hungarn so fern es verlangt wurde, zuüberlasse, (wie in meinen lezten 3 gehorsambisten relationen vnterth. berichtet worden) sondern auch beede III. botschafter der Englisch und Hollandisch als selbige jüngsthin die durch ihre Secretarien aus Engel, undt Hollandt überschickte congratulation-Schreiben über die erhöhung des Sultans Ahmed der Porten eingehändiget, mit klarn Worten affecuriert hat, die zwischen beeden Reich versirende freündtschafft genau zu observieren, vndt sich in die hungarische Sachen keines wegs zumischen;" ÖStA HHStA Türkei I. (Turcica) Karton 176 Konv. 2. (1704) fol. 167-170. 1704. 08. 30. Exped. 5. 8ber. 1704. Talman's Bericht 35 Benda, 1962, 203-204. 36 Hurmuzaki, Documente, VI. 24. 37 Benda, 1962. 204-205.; Dani§mend, 1971. 52.
