Századok – 2004

Tanulmányok - Papp Sándor: A Rákóczi-szabadságharc török diplomáciája IV/793

A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC TÖRÖK DIPLOMÁCIÁJA 797 Hurmuzakiból ismerteket, mely szerint a magyarok valószínű, hogy nem a Portára érkeztek szeptember 6-án, hanem csak a török állam területére. Az éppen aktuális nagyvezér, Kavanoz Ahmed pasa (1703. 08. 22. - 1703. 11. 17.)1

2

érdeklődött a szabadságharc ügye iránt, segíteni azonban nem tudott, kötötte kezét a karlócai béke. Talman jelentése szerint a magyarok terve az volt, hogy Magyarországot és Erdélyt külön kezelik, az első Rákóczi, míg a második Thököly kezébe került volna.1

3

A nagyvezír azonban még Thököly hazatérését sem támogatta. Hamarosan azonban megint fordult a széljárás Isztambulban. Az új nagyvezír, Dámád Haszán pasa (1703. 11. 17. - 1704. 09. 28.)1

4

még kisebb engedményeket is tett a magyaroknak, bár Thökölyt nem engedte haza, de nem akadályozta, hogy a „kuruc királlyal" török területre menekültek visszatérjenek hazájukba.1

5 Az oszmán krónikák meglepően keveset foglalkoznak a Rákóczi-féle magyar szabadságharccal. így nem lehet tőlük remélni, hogy azokat a hiányokat, amelyek a magyar vagy más európai forrásokból kimaradtak, innen pótoljuk. Mint általában, az információk egyik történeti munkából szinte változtatás nélkül kerültek át a másikba. így Rá§idnál azt olvassuk, hogy Lengyelország határainál kezdődtek a küzdelmek. Szerinte Rákóczi Ferenc 60 ezer főnyi sereget gyűjtött maga mellé. Azt érzékelteti, hogy a magyarok felkelésével összefüggésben erősítették meg a határokat. Belgrádba és Temesvárra 500-500 janicsárt irányítottak.1

6

Szári Mehmed pasa krónikájában szinte szóról szóra a fenti leírás olvasható.1

7

Ha küldtek is erősítést a Habsburg-határvonal két legfontosabb erődjébe, az bizonyosan nem a magyarok megsegítését célozta. Karácson Imre isztambuli kutatásai az 1900-as évek legelején néhány értékes adattal szolgáltak a határvidék katonai viszonyairól. Talán a fenti erősítés miatt volt szükség egyszerre új janicsárkaszárnyát építeni Temesváron, ahol addig a katonák a lakosok házaiban laktak. Ugyanakkor a török elitalakulatok morálja igen alacsony lehetett, hiszen a temesvári janicsárok egy része (akiknek az egysége korábban Egerben szolgált) 1705-ben fellázadt, minek következtében az említett alakulatot fel is oszlatták. A további rendeletek a szabadságharc idejéről igen siralmas képet mutatnak, javítgatni kellett a várakat, melyekben a szükségesnél kevesebb katona szolgált.1

8 Az isztambuli és a határvidéki helyzet ellenére 1704 elején mégis úgy tűnt, hogy az oszmán haderő közvetlen segítséget nyújt a magyar felkelőknek. Rákóczi Thököly régi hívét, Bay Andrást küldte Isztambulba, azonban a temesvári pasa 12

Daniqmend, Ismail Hámi: Osmanh Devlet Erkâni. ízahh Osraanli Tarihi Kronolojisi. V Istanbul, 1971. 51. 13 „absonderlich weil ich sichere nachricht erhalten, das zwischen dem Ragozy vnd Tököli die repartition gemachet worden, das dem ersten das Hungarn vnd dem anderen das Siebenbürgen." ÖStA HHStA Türkei I. (.Turcica) Karton 176 Konv. 1. (1701-1703) fol. 143-150.; Hurmuzaki, Eudoxiu de: Documente privitóre le Istoria Românilor. VI. (1700-1750) Bucuresci,1878. 20. Nr. XV 14 Dani§mend, 1971. 51. 15

Benda, 1962. 195-196. 16

Rä§id, Mehmed: Târih-i Râ§id. III. Istanbul, 128. A hírt 1115 zilkade / 1704 márciusánál mondják el a török krónikások. Râ§idra hivatkozva említi az eseményt Uzunçarçdi, Ismail Hakki: Osmanh Tarihi IV/1. Ankara, 1984. 114. " Sari Mehmed Pœ$a, Defterdár: Zübde-i vekayiát. Tahlil ve metin. (1066-1116/1656-1704) (ed.) Dr. Özcan, Abdulkadir. Ankara, 1995. 839. Türk Tarih Kurumu 18

Karácson Imre: Török-magyar oklevéltár 1533-1789. Budapest, 1914. 319-332. Nr. 348-365.