Századok – 2004
Tanulmányok - Fodor Pál: „Hivatásos törökök” – „született törökök”. Hatalmi elit és társadalom a 15–17. századi Oszmán Birodalomban IV/773
786 FODOR PÁL 4. 1592. február 4-én a szultáni tanács a következő utasítást adta a kelet-anatóliai Erzurum tartomány beglerbégjének, Erzurum, Erzindzsán és Terdzsán kádijainak. A beglerbég előzőleg levelében arról tájékoztatta a Portát, hogy Erzindzsán városának lakói közül az Ibrahim és Kösze Ahmed nevű szpáhik, Göle Juszuf, Molla(?) Mahmud, Hajdar, Nebi várnagy és fia Kaja, Kara Emir fia cserzővarga, Díváne Haszán, a piacfőnök fia Haszán, Emirbég fia Kürdlü Ali, Hadzsi Redzseb fia Mehmed, Emir Ali, Sah Mehmed, Elvend, Potur Kaja, Muszli és Tilki(?) Bajezid fia fegyveresen megtámadták az Erzindzsánban lakó Rüsztem, Iszkender, Ali, másik Ali, Musztafa és Mehmed nevű udvari janicsárok és Mehmed janicsár-újonc (adzsemi ogláni) házait. Iszkendert megölték, a többieket megsebesítették. Rüsztemnek elszedték 500 gurusát, ezüstözött lószerszámát, ezüstözött handzsáiját, három köpenyét, három turbánját, két nagyobb szőnyegét, tizenkét serpenyőjét, hat tepsijét. Iszkendernek elrabolták 292 gurusát, ezüstözött kardját, ezüstözött nyeregpárnáját, két köpenyét, két dolmányát, egy nadrágját; Alinak 400 gurusát, ezüstözött kardját, ezüstözött lószerszámát, piros köpenyét, két piros dolmányát; a másik Alinak ezüstözött kardját, 200 gurusát; Musztafának 300 gurusát, két köpenyét, három turbánját, Mehmed janicsár-újoncnak pedig 200 gurusát, öt szőnyegét, hat szövött szőnyegét (kilim), tizenöt serpenyőjét és egy kardját. A sértettek panaszra mentek a beglerbéghez, aki beidézte a tetteseket, de azok nem jelentek meg. Az udvar elrendeli törvényes előállításukat és az ügy igazságos kivizsgálását. Ha a támadás és a rablás ténye bebizonyosodik, az elrablott holmikat adassák vissza, a gyilkosokat pedig kísérettel, a kádi végzésének másolatával együtt küldjék be az udvarba.43 5. 1593. február 16-án a szultáni tanácsban az alábbi határozatot írták a görögországi Jenisehir (ma: Larisa) és Tirhala (ma: Trikkala) kádijainak. A tirhalai szandzsákban tartózkodó janicsárok kérelmet adtak be a Portára, amelyben az őket ért sérelmekről és támadásokról számoltak be. A Tirhala városában tartózkodó udvari csausok, ziámet- és timár-birtokos szpáhik, valamint egyes városi lakosok összegyűltek, és a janicsárok ellen lázították a lakosságot. Kikiáltatták a városban, hogy az elhaltakat ne temessék el, a janicsárok házait kerüljék el, tőlük semmit ne fogadjanak el,4 4 iskoláskorú gyermekeiket ne engedjék az iskolába, és egyáltalán ne köszönjenek nekik. Az iskolából a gyerekeiket valóban kiutasították. Amikor meghalt egy öreg janicsár, és el akarták temetni, ezt gyalázatosan megakadályozták. Megölték a Szefer és Iljász nevű janicsárokat, Musztafa csaus pedig megsebesített egy öreg janicsárt. Egy másik Musztafa, az Ahmed és a Haszán nevű csausok a janicsár-újoncokat kísérő janicsárok fejéről lekapták és darabokra szaggatták a süvegüket, az illetőket meg jól elverték. A csausok közül Mehmed, a ziámet-birtokosok közül Hüszejn kethüda, Szefer, Abdi, Alemi és D...(?) sejh a gonosztevők hangadói, akik összeszövetkeztek bizonyos városiakkal. Ha valamelyik janicsár perre akar menni a törvényszéken, azt megakadályozandó istenkáromlással vádolják meg, és tanúkat állí-43 MD 69, 358/179. Az előző hetekben Erzurum lakosai szintén megtámadták és kirabolták az ottani janicsárok házait. Sérelmeik nagyjából ugyanazok voltak, mint amikkel a 8. sz. iratban találkozunk. Az erzurumiak és a janicsárok viszálya Isztambult is megrázta: a felháborodott janicsárok fellázadtak, és kikényszerltették Ferhád nagyvezír távozását. Később az erzurumi polgárok fellépését keményen megtorolták. Ld. MD 69, 436/218, 437/218. és Tarih-i Selânikî, I. 263-264, 281-282. 44 Az írás itt nem látszik jól, így az előző mondatrész olvasata és értelme bizonytalan.
