Századok – 2004
Tanulmányok - Fodor Pál: „Hivatásos törökök” – „született törökök”. Hatalmi elit és társadalom a 15–17. századi Oszmán Birodalomban IV/773
784 FODOR PÁL Dzselálzáde Musztafa Szelim-náme c. művében azt írta, hogy I. Szelim (1512-1520) még herceg korában megértette: a forrongás egyik fő oka az, hogy a „törzsökös" szpáhik elől elzárják a magas hivatalokat, s az udvari emberek a kuloknak osztogatják a tímárokat. A szpáhikat aztán azzal nyerte meg, azzal akadályozta meg, hogy Iszmail perzsa sah oldalára álljanak, hogy megígérte: ha ő lesz a szultán, orvosolni fogja sérelmeiket.37 Szelim uralkodása idején a kulok természetesen még a korábbinál is nagyobb szerepet kaptak, ekkor vált normává a dámád (vő) nagyvezír intézménye. Fia, Szülejmán ezt a rendszert, ahogy említettem, szinte tökélyre fejlesztette, és birtokadományozási politikájával egyértelműen a janicsároknak kedvezett a szpáhikkal szemben. Nem csoda hát, ha az utóbbiak csapatostól vettek részt Bajezid herceg lázadásában (1558-1559), s hogy a század végén kirobbant ún. dzseláli-íelkelések tömegbázisát is részben ők, különösen a kisbirtokos szpáhik adták.38 Ezeket a sokat tárgyalt eseményeket itt nem szükséges újra elismételni, összefoglalni. Viszont úgy hiszem, érdemes lesz részletesebben megismerkednünk néhány olyan, a nagy fellobbanások közti, „nyugalmasabb" időszakokban történt esettel, amelyek alkalomadtán mélyebb betekintést engednek a hétköznapok világába, a janicsárok térnyerése miatt kitörő helyi konfliktusokba, a janicsárok és a szpáhik között feszülő indulatok mélységeibe, mint a nyílt küzdelmek vagy a lázadások. Kilenc helyi viszályt, ügyet ismertetek a 16. század második feléből, valamennyi információ „hivatalos" forrásból, a szultáni tanács rendeleteiből származik. A szövegeket nem szó szerinti fordításban közlöm, de minden lényeges elemet igyekszem visszaadni. 1. 1564. szeptember 12-én a birodalom legfőbb kormányszerve a következőkről tájékoztatta Arszlán budai beglerbéget. A budai janicsárok agája jelentette, hogy a közbiztonság javítása érdekében külön rendőrfőnököt (aszeszbasi) és janicsár őröket (jaszakcsi) neveztek ki, akik rendesen végzik a dolgukat. Ám a Veli nevű szpáhi részegeskedik, és egyik szolgája késsel megsebesített egy janicsárt. Hiába követelték, a szolgát nem adta ki, a janicsárokat agyba-főbe szidta, így nem tudják a bajkeverőket megfékezni. Ráadásul Veli és néhány nagyjavadalmas (zuama) a beglerbég színe előtt azt mondta a janicsárokról, hogy „vagy ti legyetek itt, vagy mi"; ilyenformán veszekszenek szüntelenül, és akadályozzák a gonosztevők elfogását. Az aga szerint ha ez így megy tovább, előbb-utóbb lázadás törhet ki. A szultáni tanács ezért a következőket rendeli el Arszlán pasának. Állítsa elő Velit és szolgáit, és vizsgálja ki az ügyet. Ha valóban a szent törvénnyel ellentétesen beszél és cselekszik, gonosztevő szolgáit nem fegyelmezi meg, s több ziámet-birtokossal együtt szitkozódik és veszekszik a janicsárokkal, akkor Velit, szolgáit és a zavargások főkolomposait fogja el, és zárja börtönbe; jelentésében sorolja fel az érintettek neveit, birtokait és tetteit, hogy java-37 Ömer Lûtfi Barkan: Timar. In: Islam Ansiklopedisi. 12/1. Istanbul, 1979, 301. Ahmet Ugur: The Reign of Sultan Selim in the Light of the Selim-nâme Literature. (Islamkundliche Untersuchungen, 109.) Berlin, 1985, 149-150. 38 Turan, i. m. Mustafa Akdag: Türk halkimn dirlik ve düzenlik kavgasi. Ankara, 1975, főleg 226-242.
