Századok – 2004
Tanulmányok - Fodor Pál: „Hivatásos törökök” – „született törökök”. Hatalmi elit és társadalom a 15–17. századi Oszmán Birodalomban IV/773
HATALMI ELIT ÉS TÁRSADALOM AZ OSZMÁN BIRODALOMBAN- 783 A szöveget közlő Repp jogosan jegyzi meg, hogy a rabszolga eredetű államférfiak jogi helyzetét az eliten belül ekkoriban már nem volt szokás feszegetni. Ibn Fenári tette nem véletlenül megy eseményszámba, hiszen a bürokraták és a vallási hierarchia tagjai lassanként engedelmesen belesimultak a rendszerbe, és szemérmes hallgatással fogadták el azokat a megoldásokat, amelyek jogilag kérdésesek, de a rendszer egésze szempontjából nélkülözhetetlenek voltak. Ilyennek tekinthető például az, hogy a kul előkelők a szultán kegyéből, engedelmével formailag a szabadok életét élték, és maguk is nagy számban tartottak rabokat, de haláluk után (főleg a 16. század második felétől) vagyonuk és rabjaik a konfiskációkkal többnyire visszakerültek ahhoz, akitől kapták: az uralkodóhoz.3 2 Ilyen körülmények között a „hivatásos törökök" iránti ellenszenv megnyilvánulásai egyre inkább a társadalom alsóbb szféráira szorultak vissza. Ez lehet az oka annak, hogy a velencei követek közül egyedül Matteo Zane írt arról 1594-ben előterjesztett nagyjelentésében, hogy „a született törökök továbbra is a legnagyobb elégedetlenséggel vannak amiatt, hogy látniuk kell: a kormányzat minden bizalmát a renegátokba helyezi".3 3 Úgy tűnik, a „születettek" elégedetlensége, ellenállása a 16. században főleg a timár-birtokos szpáhik és a janicsárok közötti helyi vetélkedésben, küzdelmekben tört a felszínre. Ennek legfontosabb okai röviden a következők lehetnek. Bár kétségtelen, hogy a szultáni udvar az idők folyamán tudatosan, nagy számban töltötte fel £«/okkal a szpáhik sorait,3 4 a korabeli szemlélet mégis őket tartotta a szabad muszlim-török társadalom oszlopainak, a birodalom létrehozóinak, a kulok legfőbb társadalmi ellensúlyának.3 5 Másfelől a kulóksA, a falvakban és a városokban ekkor már döntően a janicsárság képviselte, jelenítette meg, különösen a 16. század közepe után, amikor az udvar a közbiztonság rohamos romlását vidékre telepített janicsár garnizonok, őrszolgálati posztok felállításával próbálta megakadályozni. A dolog azonban sok tekintetben a visszájára fordult, mert a janicsárok jó része a rend védelme helyett inkább annak bomlasztásával foglalkozott, másfelől pedig, kiváltságaira támaszkodva, hozzáfogott a helyi erők háttérbe szorításához, saját gazdasági bázisának kiépítéséhez.3 6 A szpáhik elégedetlensége, mint láttuk, már a 15. század eleji megmozdulásokban komoly szerepet játszott. Amikor a 16. század elején az oszmán társadalom széles rétegei ismét vallási mozgalmakkal és fegyveres lázadásokkal tiltakoztak a durva központosítás ellen (mintegy a Bedreddin-féle felkelés második kiadását adva elő), a szpáhik sem maradtak ki belőlük. Az ismert történetíró, 12 Ibrahim Metin Kunt: Kullarin kullari. Bogaziçi Universitesi Dergisi. Hüraaniter Bilimler 3 (1975) 27-41. Fodor, Üvejsz pasa hagyatéka. 33 Eugenia Albèri: Le relazioni degli ambasciatori veneti al senato durante il secolo decimosesto. Serie III. Volume III. Firenze, 1855, 414. Angol fordításban: Lybyer; i. m., 43. 34 Halil ínalcik, 1431 tarihli timar defterine göre Fatih devrinden önce timar sistemi. In: IV Türk Tarih Kongresi. Ankara, 1948. Ankara, 1952, 136-137. 35 Ali K. Aksüt: Koçi Bey risalesi. Istanbul, 1939, 32. 36 §erafettin Turan: Kanûnî'nin oglu §ehzáde Bayezid vak'asi. Ankara, 1961. Omer Barkan: Edirne askerî kassami'na âit tereke defterleri (1545-1656). Belgeler 3:5-6 (1966) 47-58, 435-439. Halil Ínalcik: Military and Fiscal Transformation in the Ottoman Empire, 1600-1700. Archívum Ottomanicum 6 (1980) 290-291. E. Petroszjan: Janicsarszkie garnizonü ν provincijah Oszmanszkoj imperii ν XVI-XVII w. In: Oszmanszkaja imperija - szisztéma goszudarsztvennogo upravlenija, szocial'nüe i etnoreligioznüe preblemü. Moszkva, 1986, 66-71.
