Századok – 2004

Tanulmányok - Fodor Pál: „Hivatásos törökök” – „született törökök”. Hatalmi elit és társadalom a 15–17. századi Oszmán Birodalomban IV/773

776 FODOR PÁL tikai háztartás"-nak, vagyis egy olyan érdekszövetségnek, amely az elit különféle csoportjaira és a szultáni szerájra kiterjedő hálózatával mögötte állt, támogatta az állások megszerzésében és az előrejutásban. Ebben az elitek elitjében, mely az újabb szakirodalomban a „palota-osztály" elnevezést kapta (magam inkább ,,palota-rend"-nek nevezném), s amelynek tagjai a birodalom kulcspozícióit birtokolták, jól megfértek egymással rab eredetűek és szabad muszlimok. ' A kiegészítések, finomítások ellenére úgy tűnik, hogy Lybyer felosztása egy szempontból mégiscsak közel áll a korabeli valósághoz. A rabszolga származású katonák és hivatalnokok nagy tömegű alkalmazása, valamint az a tény, hogy a 15. század közepétől az államapparátus legmagasabb szintjére: a nagyvezíri és vezíri posztokra csaknem kizárólag egykori rabokat helyeztek, lassan, fokozatosan de facto a szabad születésűeket is szolgahelyzetbe juttatta a dinasztiával szemben. A folyamatot jól tükrözi a kul szó tartalmának gazdagodása. Eredeti jelentése rabszolga, s kezdetben valóban csak a rab eredetű kádereket hívták így. A 15. század végén már valamennyi állami szolgálatban álló embert jelölte, a 16. század közepére pedig a hivatalos szóhasználatban a termelő és adófizető parasztokra, a rájákra is kiterjedt, ami azt fejezte ki, hogy a birodalom minden lakója a szultán (rabszolgája.8 Jóllehet ebbe általánosságban a vallási szférát is beleértették, a kor hivatalos állami dokumentumai és a magánforrások a vallásjog embereit: a főmuftit, a két hadbírót (kádiaszker), a bírákat (kádi), a tanárokat-jogászokat (müderrrisz, mufti) stb. mégsem nevezték kuhxak, hanem külön fogalmat használtak rájuk: a dáit (jelentése: imádkozó, aki hív a vallásra, térítő). Miközben a nagyvezír a szultánnak írott előterjesztéseiben mindig a „felséged szolgája" (bu kuliari vagy kulunuz) formulával utalt önmagára, a „tudomány emberei"-t sem ő, sem az érintettek, sem más nem illette a kul, hanem csak a dái szóval.9

A korabeli gyakorlat alapján tehát lehet azt mondani, hogy végső soron mégiscsak két nagy részre oszlott az oszmán elit: a vallással összefonódott államszervezet fenntartói önmagukat vagy a politikai (kul) vagy a vallási (dái) szektorba sorolták be. Lybyer ugyanakkor tévedett abban, hogy ez egyszersmind számazás szerinti megoszlást is jelentett volna. A fentebb mondottakon túl ez könnyen belátható a következő példából. Ha élete folyamán a „tudomány" egyik, muszlim-török származású embere a kádihivatalt 7 I. Metin Kunt: The Sultan's Servants. The Transformation of Ottoman Provincial Government, 1550-1650. New York, 1983, 33 skk. A „palota-rend"-ről: Cornell H. Fleischer, Bureaucrat and Intellectual in the Ottoman Empire. The Historian Mustafa Ali (1541-1600). Princeton, 1986, 195-196. A „politikai család vagy háztartás"-ról Id. még: Carter V Findley: Bureaucratic Reform in the Ottoman Empire. The Sublime Porte, 1789-1922. Princeton, 1980, 30-40. Suraiya Faroqhi: Crisis and Change, 1590-1699. In: An Economic and Social Histoiy of the Ottoman Empire, 1300-1914. Edited by Halil ínalcik with Donald Quataert. Cambridge, 1994, 552. A kulok, illetve az oszmán elit rabszolga-jellegét igyekszik, kissé apologetikusan, tompítani: Giimeç Karamuk, Dev§irmelerin hukuki durumlari üzerine. In: Sögüt'ten ístanbul'a. Osmanli devleti'nin kurulu§u üzerine tarti§malar. Derleyen Oktay Özei - Mehmet Öz. Ankara, 2000, 555-572. 8 Kunt, i. m., 35, 41^12. 9 Két példa a ruméliai kádiaszker 1582. évi előterjesztéseiből: Bundán akdem yevmi yiiz otuz dkçe ile Lipova kadisi olan mevlana Mahmud daileri (Mahmud, felséged dáija, aki korábban 150 akcse napi illetménnyel Lippa kádija volt). Ugyanebben a szövegben a temesvári defterdár (aki feltehetőleg ugyanolyan vallási képzettséggel bírt) így szerepel: Temesvár defterdari kullarindan arzlar... gelüb (felséged szolgájától, a temesvári defterdártól jelentések érkeztek). A defter egy másik bejegyzésében a leendő belgrádi kádi a Mevlana Musliheddin dailerine..., az őt e posztra előterjesztők pedig vezir Mesih paça ve defterdár kuliari formában szerepelnek. Ld. Istanbul, Müftülük Ar§ivi, Rumeli kadiaskeri ruznamçeleri 2, p. 16, 23.