Századok – 2004

Történeti irodalom - Földes története 1849-ig I. (Ism.: Jeney Andrásné) III/768

770 TÖRTÉNETI IRODALOM ezer főt. A történeti demográfiai irodalomban általában elfogadott 4CM5 ezrelékes átlagos születési gyakorisággal számolva 1750-től tízévenként becslésszerűen jelzi a népességszám alakulását a 19. század derekáig, majd — a kötet címében szereplő 1849-es korszak határt túllépve — tájékozódhatunk a fóldesi népesség lélekszámának alakulásáról az 1941. évi népszámlálásig bezárólag, összevetve a fóldesi népmozgalmi arányszámokat az országos adatokkal. A fejezetet záró függelék a születések és halálozások évenkénti számát havi bontásban is bemutatja az 1750-1849 közötti évszázadban. Külön fejezetet kapott a kötetben a fáradhatatlan helytörténész, Karacs Zsigmond tollából a fóldesi kiváltságolt nemesi közösség, és az 1848-1849. évi forradalmi idők kapcsolatának leírása a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltárban folytatott elmélyült kutatások, Szabó István profeszszor munkái és más történelmi források nyomán. Megismerjük a kisnemesség helyzetét a változások előestéjén, majd részvételüket a nemzeti küzdelemben. Feltárul Földesnek az 1848-1849-es eseményekkel kapcsolatos szerepe, a férfi lakosságnak 80%-a — egész Szabolcs megyében a legmagasabb aránya! — kiváltságos nemes volt. Közli a szerző a Honvédelmi Bizottmány és a földesi elöljárók közötti levelezés szövegét, de Szabó István professzor munkájából megtudhatjuk azt is, hogy „a nép kimondhatatlanul unta a háborút, a honvédek éppúgy keserítik, károsítják, mint az ellenség", továbbá azt is, hogy „a nemzetőrök és népfelkelők legnagyobb része még 1849 elején is kiképzetlen, hiányos fegyverű vagy éppen fegyvertelen volt". Tájékozódhatunk arról — nevük feltüntetésével —, hogy a földesi újoncok hol, mikor, melyik honvédalakulathoz kerültek, végigkövethetjük útjukat az augusztus 13-i világosi fegyverletételig. A kötet 160 oldalt betöltő négy fejezetéhez ugyancsak Karacs Zsigmond hangyaszorgalmú munkájának eredményeképpen 70 oldalnyi — az egész kötet több mint negyedére rúgó! — Függelék csatlakozik. Ez mintegy 300 földesi család rövid történetét tartalmazza, utalással a legfontosabb forráshelyekre: a nyíregyházi, debreceni, sátoraljaújhelyi levéltárak, az Országos Levéltár iratanyagára és magánkézben lévő iratokra. A különböző (néhány soros, vagy olykor csaknem egész oldalas) terjedelmű szócikkek a családok Földeshez kötődése alapján — néhány kivételtől eltekintve — az 1693-1848 közötti másfél századnyi időt veszik figyelembe, megjelölve a községbe kerülés idejét és körülményeit. Az adózóknál elsősorban a ma is Földesen élő családokat igyekezett a Függelék számba venni. A nemesekkel kapcsolatban közli a címeres nemeslevél időpontját, és az iratok további információkkal szolgálhatnak a község történetére vonatkozólag. Mindezt még kiegészítik egyes jelentősebb családok örököseinek 6-8 nemzedéket átfogó leszármazási táblái, családfájának részletei, továbbá vázlatos térképek a földesi telkek elhelyezkedéséről a 17. század közepén, valamint Földes mai belterületén található 17. századi nemesi telkekről. Mint az eddigiekből is kitűnik Földes történetének 2002-ben megjelent kötete elsősorban a túlnyomórészt nemesi kiváltságokkal rendelkező lakosságról, jogállásukról, igazgatási és népesedési, családi viszonyairól a korábbi monográfiához hasonlóan, igyekezett gazdag, rendkívül részletes képet nyújtani. A kötet középpontjában a község mai határai között megtelepedett fóldesi nép áll, a történelmüket alakító, kiváltságaikért a jog eszközeivel évszázadokon át küzdő nemes emberek. Talán inkább „A földesi nép története 1849-ig" lenne a helyesebb címe a műnek. Kíváncsian várjuk a tervek szerint a 2001 karácsonyával záruló, további másfél század történetét feldolgozó második kötetet, amely a polgári jogegyenlőség kivívása és a nemesi kiváltságok megszűnése után tágabb tematikával jelenik meg. Az első rész bizonyos fokú egyoldalúságát meghaladva, és a legtöbb helytörténeti munkában sajnálatosan gyakran mellőzött vagy háttérbe szorult jog- és igazgatástörténeti, családtörténeti vonatkozások hangsúlyos szerepén túllépve foglalkozik majd a különböző gazdasági-társadalmi csoportok életmegnyilvánulásaival: a mezőgazdaságot jellemző adatokkal, a lakosság társadalmi-foglalkozási tagolódásával, az egyházi, művelődési és kulturális élettel, és esetleg — a legtöbb helyismereti monográfia szerves részét alkotó — néprajzi viszonyokkal, életviteli szokásokkal, gondolkodásbeli változásokkal. Annál is inkább, mert az előző monográfia több ilyen témát is érint. Feldolgozásra és történeti elemzésre vár többek között annak a háttere, hogy a földesi népesség hosszú stagnálás után az utolsó félévszázadban a lélekszám több mint negyedével csökkent, a korábban vallásilag csaknem teljesen homogén református községben a 2001. évi népszámláláskor kimutatott 4338 főnyi lakosságnak alig 70%-a vallotta magát reformátusnak, hogy csak egy-két demográfiai jelenségre hívjuk fel a figyelmet. Az 1849-ig tartó fóldesi múlt jórészt nemesi közösségének lokálpatriotizmustól (is) fűtött, és inkább a pozitívumokat hangsúlyozó bemutatása után a falumonográfia második része bizonyára megkísérli majd fölvetni a gazdasági-társadalmi haladás pozitívumai mellett az elmúlt másfél század, s benne napjaink negatív jelenségeit is. Jeney Andrásné