Századok – 2004
Közlemények - Czövek István: A francia; orosz konzervatív közvélemény és a kettős szövetség III/719
732 CZÖVEK ISTVÁN A lap kiemeli: Bismarck kezeskedik Ausztria felől, továbbá Haymerle méltó utódja lesz Andrássynak, legalábbis ami a német-osztrák kapcsolatot illeti. Az újság diplomáciai érdekességként fogja fel Gorcsakov berlini látogatását a cár és a császár találkozója után két héttel, hiszen ugyanazokat a biztosítékokat hallhatja, amit a bécsi francia követ tudomására hoztak már korábban.9 0 A L'Estafette vezércikke kitekint Anglia diplomáciájára is az európai békét illetően, hiszen Salysbury és Waddington Dieppe-ben találkoztak, és az általános leszerelésről beszéltek. A vezércikk írója, Léonce-Détroyat kijelenti: „igazából jobban szeretek hinni a békében, mint a háborúban."91 A L' Estafette-t és a Soleil-t 1879 szeptemberében azzal vádolták, hogy viszályt akartak kelteni Franciaország és Németország között, de Léone-Détroyat szerint ez nincs így, hiszen „Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bármiféle revansot vehetnénk."9 2 Az újságíró azt fejtegeti: nem a szerkesztők, hanem a katonatisztek igyekeznek elhitetni Európával, hogy a béke veszélyeztetve van. Ezzel összhangban Léonce-Détroyat hivatkozik A. D. kapitány Berlinben kiadott brosúrájára, amely szerint Bismarck a hadsereg fejlesztésére támadó háborút feltételezve félelmetes lépéseket tett. Belgium, Hollandia, Luxemburg irányában a helyőrségi csapatokat jelentősen megerősítették. Továbbá a német publicisták az Északi-tengert német tengernek nevezték el.9 3 A. D. kapitány okfejtésében Hollandia és Belgium Németország protektorátusa kell, hogy legyen, Luxemburgot pedig Németországhoz kell csatolni. A lapban ugyancsak megjelent Lemiel tábornok brosúrája „Belgium, Hollandia, Luxemburg Franciaország és Németország előtt" címmel, s vitatkozik A. D. kapitány felvetéseivel, s arra a következtetésre jut: „Németország egy újabb francia-német háborút fog provokálni,"94 továbbá Lemiel szerint Poroszország (sic) nagyhatalmi és agresszív utat követ. Franciaország szükségszerűen védelmi szerepre korlátozódik, így nem veszélyezteti Belgiumot, Hollandiát és Luxemburgot; ez a veszély Németország irányából jön. „A német katonai tanulmányok a semlegesség eltörlését tartalmazzák, s ez magába foglalja a belga nemzetiség [?] megszüntetését is [a fent felsorolt államok - Cz. I.] nem tudják fenntartani a függetlenséget, de egyesülve BIZONYOSAN"95 (Lemiel kiemelése). A vezércikk megalkotója arra az álláspontra jut, hogy az agresszív írások a német lapokban mindaddig nem csitulnak, amíg a német politikában protektorátusi és annexiós tervek léteznek.9 6 A L' Estafette tehát az osztrák-magyar-német kettős szövetségi megállapodást egy teljesen űj megközelítésben vizsgálja, nevezetesen Németország nyugati határára koncentrál. Nem záija ki, de nem is erősíti meg azt a lehetséges variánst, miszerint Németországnak békében kell élni Franciaországgal, bár nem nevezi meg a gasteini megállapodást, de az ott felvetett kérdések újból fontos körülménynek számítanak. 90 Uo. 91 Uo. 92 Uo. 93 Uo. A kapitány kilétéről sajnos érdemleges információt nem sikerült feltárni. 94 Uo. 95 Uo. 96 Uo.
