Századok – 2004
Közlemények - Czövek István: A francia; orosz konzervatív közvélemény és a kettős szövetség III/719
FRANCIÁK, OROSZOK ÉS A KETTŐS SZÖVETSÉG 729 kancellár közötti ellentét rosszindulatú híreinek.6 0 Egyéni hangvételt abban a kérdésben is tapasztalunk, hogy kifejti, Németországnak nem kell tartani a francia közvéleménytől, mely alapvetően ellenséges Oroszországgal szemben, ami tulajdonképpen érthető is a közelmúlt nagy háborúja idején tanúsított rossz magatartás után. Az ellenséges magatartásban vezető szerepet játszik szerinte a Journal des Débats, „mely sok hízelgő kijelentést adresszál Németországnak, sokkal többet, mint Oroszországnak".61 Többek között helyesli a francia lap Németországnak azon tevékenységét is, hogy „egyetért és támogatja Ausztria lépéseit a Balkánfélszigeten, melynek célja befolyásának további növelése e térségben".6 2 A bécsi találkozóról a Szin Otyecsesztva sok anyagot közöl olvasóival, részletekbe menően elemzi szinte minden mozzanatát. Igen kellemetlenül érinti őt is a pánszlávizmus vádja, mely alól igyekszik felmenteni az orosz politikát,6 3 és úgy véli, ha igaz az, hogy a pánszlávizmus elleni szövetkezés az indító ereje a két német állam közeledésének, „a bécsi találkozó eredményei olyanok lesznek, melyekben nem telik majd sok örömük, se nekünk, sem a Habsburg-Monarchia szláv tartományainak. "6 4 Kijelenti, hogy sok akadályt kell leküzdenie Bismarck elgondolásának, míg mindkét delegáció elfogadja majd az egyoldalú németbarát orientációját, mint fő irányvonalat a dualista állam külpolitikájában.6 5 Itt is elsősorban a magyarok jelentik szerinte a fő akadályt, hiszen ők valóban csak játékszerként vehetnének részt Bismarck vezérlete alatt egy Oroszország elleni háborúban.6 6 Ennek a tényezőnek a túlértékelése arra a következtetésre juttatja az orosz lapot, hogy Bismarcknak minden valószínűség szerint üres kézzel kellett hazatérnie. A pánszlávizmus vádja alól azzal az indokkal kísérli meg tisztázni Oroszországot, hogy kijelenti, senki, kiváltképp Oroszország nem tehet arról, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia csak szláv földek felé tudott és tud texjeszkedni a jövőben is, aminek a következményei igen komolyak lehetnek.6 7 Ezek között számolni kell a szlávok vonzalmával Oroszország iránt, és kijelenti, hogy „ a németek minden együttes erőfeszítése ellenére nem fog sikerülni eltántorítani minket attól, hogy együttérzésünket juttassuk kifejezésre a szlávok iránt, s ebben semmi közös vonás nincs az osztrákok által követett politikai terjeszkedéssel, a Bosznia-Hercegovina megszállásához hasonló területi igényekkel".68 Ha a konkrét helyzetet vizsgáljuk, látjuk, hogy nem annyira az igénnyel, hanem inkább a lehetőséggel volt probléma. Sokat foglalkozik Salisbury beszédével, amit nem tart teljesen meggyőzőnek abból a szempontból, hogy a szövetség jellegét egyértelműnek tekinti, bár kijelenti, egyre inkább hajlandó afelé hajlani, hogy elfogadja az angol politikus megállapításait.69 60 Szin Otyecsesztva, 1879. szeptember 3/13. 61 Szin Otyecsesztva, 1879. szeptember 5/17. 62 Szin Otyecsesztva, 1879. szeptember 5/17. 63 Szin Otyecsesztva, 1879. szeptember 11/23. 64 Szin Otyecsesztva, 1879. szeptember 11/23. 65 Szin Otyecsesztva, 1879. szeptember 14/20. 66 Szin Otyecsesztva, 1879. szeptember 14/20. 67 Szin Otyecsesztva, 1879. szeptember 28/október 10. 68 Szin Otyecsesztva, 1879. szeptember 28/október 10. 69 Szin Otyecsesztva, 1879. október 11/23.
