Századok – 2004
Közlemények - Czövek István: A francia; orosz konzervatív közvélemény és a kettős szövetség III/719
728 CZÖVEK ISTVÁN fenyegetés leplezésére, melyet Oroszországgal szemben alkalmaznak minden olyan esetben, amikor az megpróbál nemzeti érdekeinek érvényt szerezni. Foglalkozik Katkov „kisebb lapja", a Neue Freie Presse véleményével is, mely szerint az Alekszandrovóban zajlott találkozás csendessége rendkívül feltűnő.50 Azt is furcsának tartja, hogy a két kancellár a találkozótól távol maradt.51 Végül egy olyan megállapítással zárja a sort, ami szerint a rendkívüli jelenségnek az a magyarázata, hogy Vilmos császár — először életében — elhatározta, kancellárja elképzeléseivel ellenkező, önálló politikát fog folytatni,5 2 de hozzáteszi azt is, véleménye szerint ez a legkevésbé sem befolyásolja Bismarckot abban, hogy a saját terveit mégis keresztülvigye. Ezt a véleményt látszik erősíteni a Russzkije Vedomosztyi berlini tudósítója is, aki úgy véli: a Világos miatt Oroszországra régóta acsarkodó magyar tábor számára nyílik kitűnő lehetőség a két állam oroszellenes szövetségének kiteljesedésére.5 3 Foglalkozik a Russzkije Vedomosztyi a Le Soleil című lap nagy vihart kavaró interjújával is, melyet az az orosz kancellárral készített, és ebben Gorcsakovnak a franciákkal kapcsolatban tett barátságos kijelentését emeli ki. Szerinte nem csoda, ha nem veszik teljesen készpénznek az orosz kancellár közeledését, mivel nem biztosak abban, hogy Gorcsakov jelenlegi rugalmassága „nem hajlik-e más irányba a német birodalom kancellárjának vaskeze alatt".54 Ez a kéz nem tűr ellentmondást még saját uralkodójától sem, és az orosz lap úgy véli, hogy Vilmos alekszandrovói útja a németországi „ellenzék", a „háborús párt" győzelme, a „diplomáciai" párté pedig Bismarck látogatása Bécsben.5 5 A felajánlott csatlakozási lehetőséggel kapcsolatban elutasító álláspontra helyezkedik. „Eredeti meghívás, hogy csatlakozzunk harmadikként egy ellenünk irányuló szövetséghez!"5 6 Ugyanakkor az is megjegyzendő, hogy az orosz lapok esetében a külpolitikai kérdéseknek biztosított mérsékelt szabad út mellett egyéb vonatkozásban igen erőteljesen érvényesült a központi akarat, amiről a levéltárak anyaga győz meg. Pontosan a Szankt-Petyerburgszkije Vedomosztyi egyik munkatársa, P A. Avgusztinovics (Monteverdi) egyik levelében olvastunk igen keserű sorokat azzal kapcsolatban: „Senkit és semmit nem szabad bírálni. Micsoda undorító rendszer! És ami még ennél is borzasztóbb, hogy nincs egyetlen fényes pont, egyetlen vonzó cél a jövőre nézve sem!"57 A cár saját kezűleg jegyezte fel a III. Ügyosztály aktájára, mely e gondolatokat őrizte az utókor számára: „Fordítsanak figyelmet erre az emberre!"58 Bizonyos értelemben ehhez a laphoz kapcsolódik a Szin Otyecsesztva is,59 melynek egyik alapvető gondolata, hogy nem szabad hitelt adni az orosz és német 60 Russzkije Vedomosztyi, 1879. szeptember 9. 61 Russzkije Vedomosztyi, 1879. szeptember 9. 52 Russzkije Vedomosztyi, 1879. szeptember 9. 53 Russzkije Vedomosztyi, 1879. szeptember 5. 54 Russzkije Vedomosztyi, 1879. szeptember 6. 55 Russzkije Vedomosztyi, 1879. szeptember 18. 56 Russzkije Vedomosztyi, 1879. szeptember 16. 57 Centralnij Goszudarsztvennij Archív Rosszii, továbbiakban: CGAR f. 109. op. 1 jegy. hrany. 1825. 1:1. 58 CGAR f. 109. op. 1 jegy. hrany. 1825. 1:1. 59 A reakciós irányzathoz tartozik, színtelen, de bőbeszédű újság.
