Századok – 2004
Közlemények - Czövek István: A francia; orosz konzervatív közvélemény és a kettős szövetség III/719
726 CZÖVEK ISTVÁN Ezek után nézzük meg, hogy a kettős szövetség körüli diplomácia mozgás mennyire került a francia és az orosz újságok érdeklődésének középpontjába. A hatalmi politika valódi jellegének titokban tartása Oroszország és Franciaország előtt teljes egészében nem volt lehetséges. Oroszországban az elaggott, 81 esztendős Gorcsakov helyett azonban a diplomácia irányítói a tapasztalatot ugyan nélkülöző, de határozott koncepcióval rendelkező hadügyminiszter, D. A. Miljutyin és N. K. Giers voltak. A hadügyminiszter reálpolitikus volt, és határozott véleménye szerint Oroszországnak feltétlenül békére volt szüksége, hogy mind gazdaságilag, mind pedig katonailag rendbe szedje szétzilált ügyeit, ezért nem utalt arra, hogy tudomása lenne a volt szövetségesei ellen irányuló tervekről. Az orosz és a francia közvélemény azonban akarva-akaratlanul meghallotta nemcsak az Ausztriából és Németországból kiszűrődő ellenséges hangokat, információkat kapott arról is, hogy Európa-szerte miként latolgatták a két kancellár bécsi találkozójának, az osztrák-magyar-német szövetség demonstratív megerősítésének várható következményeit. Az orosz periodikák közül jelen tanulmányunkban csak a konzervatív beállítottságú lapok állásfoglalásával foglalkozunk. Ezt azzal indokoljuk, hogy az általunk e kérdésben megvizsgált, a bonni Külügyi Levéltárban megtalált francia újságok is kivétel nélkül konzervatívok. A sort M. N. Katkov3 2 két orgánumával kezdjük. A Moszkovszkije Vedomosztyi,3 3 mint vezető moszkvai újság, nyílt érdeklődéssel figyelte a bécsi eseményeket. Sokáig elmélkedik azon, vajon valójában védelmi vagy támadó jellegű szerződés megkötéséről van-e szó.3 4 Azt is megjelöli, milyen forrásokra építette állásfoglalását: a Montagrevue és a Norddeutsche Allgemeine Zeitung tudósításaira, melyek kezdettől fogva nagy figyelmet fordítottak a német kancellár bécsi látogatására. A berlini lap kijelentette ugyanis, hogy a bécsi találkozó „több mint a két állam közötti intim kapcsolatok bizonyítéka, de nem jelent szakítást egyetlen irányban sem".35 Moszkvai „kollégája" ezzel szemben megállapítja, hogy a két állam közeledése „a pánszlávizmus számára mementó, ugyanis ezzel igyekeznek azt mielőbb sarokba szorítani".3 6 О maga ennek az eszmének a támogatója, bár értelmezésében sajátos hangot képvisel. „Európa szerint meg kell különböztetni a berlini kongresszus és a pánszlávizmus Oroszországát. Pedig a pánszlávizmus, melyet olyan szigorúan ítélnek meg, nem más, mint az önálló Poroszország"37 - írja. Furcsának tartja, hogy a német lapok Bismarck bécsi utazásával rendkívül sokat foglalkoznak, míg II. Sándor és I. Vilmos alekszandrovói találkozóját agyon-32 M. N. Katkov rendkívüli befolyásra tett szert az udvarnál, sőt magára a cárra is hatott egyénisége. 1875-től Oroszország aktívabb politizálást igénylő állásfoglalásai a jobboldali ellenzék táborába sodorták az ismert publicistát. Részletesebben 1. Czövek István: M. N. Katkov és II. Sándor politikája. Világtörténet 2000. tavasz-nyár. 82-88. 33 A Moszkovszkije Vedomosztyi az 1870-es években olyan tekintélyre tett szert, hogy betiltása komoly tömegmozgalmat válthatott volna ki. 34 Moszkovszkije Vedomosztyi, 1879. szeptember 11. 35 Moszkovszkije Vedomosztyi, 1879. szeptember 11. 36 Moszkovszkije Vedomosztyi, 1879. szeptember 11. 37 Moszkovszkije Vedomosztyi, 1879. szeptember 11 Itt arról van szó. how Katkov az önálló Poroszországot legalább olyan veszélyes politikai hatalomnak tekinti, mint a pánszláv Oroszországot.
