Századok – 2004
Tanulmányok - Honvári János: A mezőgazdasági nagygépek állami monopóliumának kialakulása I/39
A MEZŐGAZDASÁGI NAGYGÉPEK ÁLLAMI MONOPÓLIUMA... 71 rikai típusú (Cormick, Deering, Massey Harris) aratógépektől a gazdák azért sem akartak megválni, mert az ajánlott ár egyáltalán nem volt vonzó.143 Az akkori utasítás szerint az aratógépek felvásárlását a „legnagyobb gondossággal, minden presszió mellőzésével" kellett végrehajtani, ez azonban a vásárlást gyakran meghiúsította.14 4 A Földművelésügyi Minisztérium 1950 őszén 1000 traktort, 2500 cséplőgépet (meghajtó erőgéppel együtt) és a lehetséges számban további aratógépeket akart felvásároltatni. A tervezett vételárak — a későbbiekhez képest — még magasnak mondhatók, de a tényleges forgalmi árhoz képest már ekkor is nagyon nyomottak voltak. Traktorokért maximum 6000, cséplőgépekéit 4000, traktorekékért 500 Ft-ot lehetett fizetni. A fizetési konstrukció kifejezetten kedvezőtlen: a gépek árának 35%-át fizették ki azonnal, a maradékot pedig 4 év alatt részletekben.14 5 illető nem számított kuláknak. Ezért „csak át lett adva a szentesi Felszabadulás termelőszövetkezetnek használatra". Az aratógépet egyetlen szezon alatt összetörték és a vasgyűjtési akció során beszállították a MÉH-be. A tulajdonos semmiféle kártalanításban nem részesült. (MOL XIX-K-l-x 180. doboz.) A magánosoktól elvett és tszcs-k kisegítésére „ideiglenesen" átadott aratógépeket, vetőgépeket felelőtlenül kezelték, az egyik tsz-ből a másikba hurcolták, ezért néhány év múlva -ha egyáltalán még megvoltak -, nem egy esetben azt sem tudták megállapítani, hogy hol találhatók. Csulik József lajoskomáromi gazda marokrakó aratógépét 1949 nyarán utalták ki az Enyingi Béke Tszcs-nek, amit onnan egy FM rendeletre hivatkozva „valamely gépállomás" elszállította, de az elnök nem tudta megmondani, hogy hová. Az egykori tulajdonos - már az új kormányprogram után - fordult az FM-hez öt évvel korábban elvett aratógépe vételáráért, illetve használati díjáért. Teljes joggal hivatkozott arra, hogy a használati díjat nem lehet megtagadni azzal, hogy eltűnt egy gép és mivel eltűnt, „nem kell érte fizetni", ti. Nagy Imre kormánya kilátásba helyezte a törvénytelen konfiskálás kivizsgálását és kártérítés fizetését. „Mi sem mondhatjuk azt - folytatta a károsult gazda -, hogy nincsen pénzünk, nem fizetünk adót, vagy nem termett, nem teszünk eleget a beszolgáltatásnak. Amennyiben a törvény az állampolgárokra kötelező, ugyanúgy szeretném remélni, hogy az államunk bármelyik Minisztériuma részére is törvény a törvény." Mivel az FM Termelőszövetkezeti Főosztálya a Gépesítési Főosztály kérésére sem volt hajlandó a gép hollétét kideríteni, azt az „egyszerű" megoldást alkalmazták, hogy a Legfelsőbb Bíróság elvi döntésére hivatkozva megtagadták az aratógép visszaadását, illetve használati díj kifizetését. Hasonló esetekben egyébként - ha az illető nem volt „kulák" - 1953 után gyakran fizettek némi kártérítést. Ebben az esetben azonban az FM apparátusa nem tudta, vagy nem akarta a gép hollétét kideríteni. (MOL XIX-K-l-x 180. doboz.) Ugyancsak eltűnt Szincsák Péter etyeki lakos vetőgépe is, amit a DÉFOSZ vezetőség határozata alapján azért adták „ideiglenesen" az fmsz kezelésébe, mert Szincsák a vetőgépet „a többi dolgozó társának" nem adta kölcsön. (Lehet némi fogalmunk arról, hogyan nézhetett ki az a vetőgép, amit egymás után több tucat idegen ember használt.) A vetőgép, ami 1953-ban „igen rossz állapotban" került az Etyeki Sztahanov Tsz-be, ebben az esetben végül is előkerült. A helyi pártbizottság, a tanács és a tsz l-l tagjából álló bizottság 1954 márciusában úgy döntött, hogy a vetőgépet nem adja vissza jogos tulajdonosának, mert a tsz-nek „igen nagy szüksége van a gépre", hanem a grémium saját maga (az érintett megkérdezése nélkül) 2000 Ft-ra értékelte a vetőgépet, amiből lefogták a javításra fordított összeget és a különbözetet, 1660 Ft-ot kifizettek a sértettnek. Azt ma már nem lehet megállapítani, hogy ez az összeg mennyire volt reális. Az fel sem merült, hogy az 5 év alatt elveszített haszonért mégiscsak járna valamiféle kártalanítás. (MOL XIX-K-l-x 180. doboz.) A jobb gépekért - amelyeket az állami gazdaságok kaptak - átlagosan 1111,78 Ft-ot fizettek, a gépállomásokra szállított aratógépekért csak 830,68 Ft-ot. 143 A jobb gépekért - amelyeket az állami gazdaságok kaptak - átlagosan 1111,78 Ft-ot fizettek, a gépállomásokra szállított aratógépekért 830,68 Ft-ot. 144 MOL XIX-K-l-x 51. doboz. A Mezőgép 1950. június 20-i jelentése az aratógépek felvásárlásáról. 145 MOL XIX-K-l-ah 7. doboz. Erdei Ferenc 1950. november 21-i levele Lázár Gyulának, a Tervgazdasági Főosztály vezetőjének. A nagygépek vásárlásánál a 4.091/1949 (VI. 16.) Korm. sz. rendelet vételre vonatkozó konstrukcióját alkalmazták.
