Századok – 2004

Közlemények - Ugrai János: Európa politikai megtekintése 1825-ből III/673

680 UGRAI JÁNOS Egyéberánt a királyok rendesen csalárd fénytől vannak körülvéve, ők magok nem látnak, a körülöttök lévőktől kölcsönözik szemeiket, az udvariak prismáján által még akkor is gyönyörű képeket látnak, mikor egy kevéssé távolabbról mindenek felfordulva látszanak. Mikor 1815-ben Gróf Montmorency

48 Lyonból elutazván a francia királynak a királyi seregek elpártolását és Napóleonnak győzedelmes bemenetelét be akarta jelenteni, a király éppen aludt. Mikor felkölttetett volna, Gróf Montmorency bement és az új veszélyt tudtára adta, a király igen rosszul fogadta, s teljességgel nem akart neki hinni. Ez a históriája minden királyoknak, az előttük lévő veszedelmet nem ők, hanem a népek látják, a királyok a mélység szélén alusznak, s csak akkor serkennek fel, midőn már süllyednek. A királyoknak nem palotájok rejtekjeiben, hanem a nemzetek kebelében kellene politikus udvaraikat felállítani, az igazság nem megyen magasba őelébük, őnekik kellene azt felkeresni. Ha a királyok igazságosabb ideákat szerezvén magoknak a reájok bízott hatalom felől, szintoly jól kitanulnák az emberek szükségeit, mint a magokét esmérik, mind az emberiséget igen sok szerencsétlenségektől, mind magokat sok veszedelmektől megkíméllenék. De ők declarálják4

9

a magok jussait, de azt nem akarják, hogy a nemzetek is declarálják a magokét. Nem engednek meg ők semmi egyezséget az engedelmesség és az igazgatás között. A népek jussa a könyörgésig, az esedezésig leszáll, vakmerőség volna, ha panaszra merne fakadni. A királyok örömest akármit tesznek kegyelemből, de tartozni semmivel sem akarnak, akármely osztály jó, mihelyt az oroszlánrésze megvan. A dolognak ezen különös felfordultságán nemigen nagyon lehet csudálkozni. A születésnek és az isteni jussnak fellengő s praejudiciumai, melyekben a királyok neveltetni szoktak, kívülteszik őket az emberiségen, nem örömest hiszik ők, hogy ahhoz tartoznának; az Istennek, nem pedig a népeknek választottjai lévén, mindent az Istennek köszönnek, nem pedig az embereknek. Eszerént mikor nekik a magok jóakaratját az emberek eránt gyakorolni tetszik, éppen semmi kötelességet nem teljesítenek, hanem kegyelmet osztogatnak, az istenségek más nyelven nem szólhatnak. Egy király szívének felette csudálatosan kell arra formáltatni, hogy az emberek boldogságának eszközlésére magát tulajdon telkesítésénél fogva elszánja, a példák erre oly ritkák, hogy az előhozást sem érdemlik. A királyok politikai virtusaik és jótéteményeik rendszerént csak az ő szerencsétlenségükben mutatják ki magokat. Szerencsétlenségek és veszedelmek szülték a Sz. Szövetséget,5

0

a királyok, akik egymásnak mindig ellenségei, a szerencsétlenségek közt találják fel a barátságot. Az ő első szándékaik, igyekezeteik nemesek, s jóltevők voltak, a szerencsétlenség és a félelem adta azt őbeléjük, emberek voltak ők ezen szempillantásban, de a szerencse megfosztja a virtust, s csak puszta nevét hagyja meg, a Sz. Szövetségbeli fejedelmek felette messze vannak most már előbbeni gondolkozások módjától, megváltozván a szerencse, megváltoztatták céljukat.51 48

Mathieu de Montmorency. Régi francia arisztokrata család tagja, a Napóleon-elleni, királypárti nemesség fontos vezetője, a Mária-kongregáció tagja és a Hit lovagjai társaság egyik szervezője. 49

Kinyilvánítják, kihirdetik. 60

Szent Szövetséget. 51

A szerző a Szent Szövetség országai által megvalósított kongress7"X;

politikára utal. Ennek keretében a troppaui kongresszuson 1820-ban a spanyol és a portugál, 1821-ben a laibachi kongresz-