Századok – 2004
Tanulmányok - Somogyi Éva: Magyar diplomaták a közös Külügyminisztériumban III/601
660 SOMOGYI ÉVA tovább élnek a centralista nézetek. Ez jut kifejezésre vonatkozó osztrák törvénynek már a címében is.28 2 Magyarország e megfogalmazásban csupán egy „tartománya" az egységesnek tekintett „Osztrák Monarchiának". Márpedig Ausztria és Magyarország két önálló állam, amelynek saját törvényhozása és törvényei vannak, lakói vagy az egyik vagy a másik állam polgárai. A két ország nem alkot egy politikai államtestet, nem közösek a határai, csak a vámhatára, és az is csak addig, ameddig a megállapodás e tárgyban érvényben van. Zichy tehát nem pusztán azt az ortodox 67-es álláspontot vallja, hogy a közös ügyek léte nem teremt birodalmi közösséget, hanem bizonyos fokig túllép ezen: a közös miniszterek — az ő interpretációjában — a két önálló állam, Ausztria és Magyarország meghatalmazottai. Ugyanakkor leszögezi, hogy mindkét államnak szüksége van a dualizmusban kifejezésre jutó szövetségre, mégpedig nem csupán a „közös védelem" érdekében. „A haza földjén túl létezik egy magasabb érték: a magyar nemzetállam, a magyar faj uralma." Ennek védelme a dualizmus létének célja és értelme, még ha mindkét országban akadnak emberek, sőt pártok is, akik és amelyek módosítani akarják a rendszert. Ausztriában a kiegyezést a német liberálisok hozták létre. Azóta azonban a német pártok meggyengültek, a nemzetiségiek léptek helyükre, amelyek decentralizálni akarják Ausztriát, s a politika súlypontját a Landtagokba helyezni. Magyarország irányában viszont centralista politikát folytatnak. Céljuk, hogy a delegációkat Reichsparlamentté alakítsák, ahol a Magyarországon élő szlovákokkal, ukránokkal, szerbekkel és horvátokkal egy nagy szláv pártot hozzanak létre és teljesen átalakítsák a Monarchia térképét. Magyarországon a múltban a „Függetlenségi és 48-as párt" nem akart hallani közös ügyekről és csak az uralkodó közösségét ismerte el. A párt az ellenzékben mégis pozitív szerepet töltött be: figyelt arra, hogy a kormányzati politika ne térjen el a nemzeti irányzattól. 1905-ben azonban alapvetően megváltozott a helyzet, az ellenzék többségre került a parlamentben és egy év múlva a negyvennyolcasok az alkotmánypárttal és a néppárttal koalícióban kormányra jutottak. Most már nem támadják a dualizmust, hanem tovább akaiják fejleszteni. És az valóban továbbépítésre szorul: a külpolitikában a két állam paritását, a hadseregben a magyar vezényleti nyelvet kell bevezetni. (Itt kifejti az Apponyitól ismert programot: világossá kell tenni a nemzetiségek számára, hogy a magyar állam alattvalói.) Nem engedhetjük, hogy nálunk is bekövetkezzék, ami Ausztriában történt. Ott a németek fontosabbnak tartották liberális, konzervatív, klerikális vagy antiklerikális törekvéseiket, mint fajuk (Rasse) érdekeit és hagyták, hogy megfosszák őket hegemóniájuktól. Nekünk mindenekfelett a magyar hegemóniát kell őriznünk: „régi jogainkhoz ragaszkodunk és a dualizmust támadhatatlannak tartjuk." Zichy Tivadar hosszú külszolgálatból hazatérve nem egyszerűen vállalta magyarságát, hanem éppen a közös ügyek, a közös külügyminiszter helyzete szempontjából olyan nézeteket hirdetett, amelyek nem voltak maradéktalan összhangban a 67-ben elfogadott törvények szellemével és betűjével. Ahhoz a magyar politikához csatlakozott, amely a dualizmus nemzeti irányú továbbfejlesztését hirdette meg. 282 Xörvény az Osztrák Monarchia valamennyi tartománya közös ügyeiről és azok kezelésének módjáról.
