Századok – 2004

Tanulmányok - Somogyi Éva: Magyar diplomaták a közös Külügyminisztériumban III/601

622 SOMOGYI ÉVA gálatból, de alkalmatlanok voltak valódi politikai poszt betöltésére.9 0 Az ottani diplomáciai missziónak különös szint adott, hogy bizonyos konzervatív körökben Ausztriát nem tekintették idegen államnak. Lützow drezdai követ elmeséli, hogy udvari fogadáson egy idős katonatiszt némi szégyenkezéssel mondta, hogy a szász politikát ma Berlinben csinálják, és ez talán így van rendjén, de a szászokat ér­zelmeik Bécshez kötik.9 1 A követet, vagy nagykövetet az uralkodóhoz akkreditálják, így ha az meghal, ugyanabban az udvarban ugyanannak a diplomatának új megbízólevelet kell át­nyújtania. Széchenyi Imre, aki 1879-től 1892-ig tölti be a nagyköveti posztot Ber­linben, három ízben kap megbízást: 1879-ben I. Vilmos császárhoz, 1888-ban III. Frigyeshez, majd néhány hónap múlva az uralkodó halálával ez a megbízatása is érvényét veszíti. 1888 júniusában II. Vilmos udvarába akkreditálják. Ez a gyakor­lat a 20. század elején sem változott. Velics Lajos Drezdában György király halála után Frigyes Ágostnak új megbízólevelet nyújt át.92 Az udvari kapcsolatok exkluzív jellege és bennük az arisztokrácia domináns szerepe a diplomácia hagyományos területein tovább élt. De a Monarchia külpo­litikai érdeklődése az évtizedek során alapvetően átalakult, az új balkáni államok felé fordult. Különös jelentőségüket mutatja, hogy Bukarestben Goluchowski, Aehrenthal és Czernin, Szófiában Burián személyében olyan diplomaták tevé­kenykedtek, akik utóbb a Ballhausplatz élére kerültek. A bukaresti követség a Hármasszövetség megkötése után különös jelentőségre tett szert, kifejezetten ug­ródeszkának számított Bécs felé.93 Úgy is fogalmazhatunk, az orosz és a balkáni diplomatákból lettek a külügyminiszterek, nem pedig az előkelő francia, brit, vagy német nagykövetekből.9 4 A Balkánon pedig teljesen másfajta emberekre, szak­képzett, politikai és gazdasági ismeretekkel rendelkező diplomatákra lett szükség. A berlini kongresszus után függetlenné váló országok fővárosaiban a diplomata szolgálat alig hasonlított a francia, vagy a bajor udvarban betöltött pozícióhoz. A mindennapi élet olyan fajta megpróbáltatásokkal járt, amilyet az „udvari" diplo­maták korábban el sem tudtak képzelni. A század végéig a külképviseleteket csak a legnagyobb nehézségek árán tudták elhelyezni. Akkorra elkészültek a követségi rezidenciák, de a külügyminisztérium egyáltalán nem volt bőkezű az építkezések finanszírozásában. Balkáni szolgálatot csak olyanok vállaltak, akikben szakmai­politikai ambíció, olyanfajta teljesítmény vágy élt, ami a hagyományos arisztokrata diplomatáktól teljesen távol állt. Aligha véletlen, hogy az 1878-ban függetlenné váló Montenegróban két évtizeden át katonatisztek töltötték be a „Ministerresident" ál-90 Emerich Csáky, Vom Geachteten zum Geächteten. Erinnerungen des k.u.k. Diplomaten und k. ungarischen Außenministers (1882-1961). Hg. Eva-Marie Csáky (Wien, Köln, Weimar 1992) 91. 91 Heinrich Graf von Lützow, Im diplomatischen Dienst der k.u.k. Monarchie. Hg. von Peter Hohenbalken (Wien 1971) 78-82. 92 Au. Vortrag von Goluchowski 1904. december 12. HHStA., AR. Fach 4, Karton 363. 93 Helmuth Rumpier, Die rechtlich-organisatorischen und sozialen Rahmenbedingungen fur die Außenpolitik der Habsburgermonarchie 1848-1918. In: Die Habsburgermonarchie 1848-1918, hg. von Adam Wandruszka und Peter Urbanitsch VI: Die Habsburgermonarchie im System der internationalen Beziehungen 1 (Wien 1989) 48-51. 94 Rudolf Agstner, Die diplomatische Präsenz der Habsburgermonarchie auf dem Balkan nach dem Berliner Kongreß. Zur Geschichte der Palais der k.u.k. Gesandtschaften in Belgrad, Bukarest, Cetinje, Durazzo und Sofia. In: Österreichuische Osthefte 39 (1997/1) 43-88.

Next

/
Thumbnails
Contents