Századok – 2004

Tanulmányok - Somogyi Éva: Magyar diplomaták a közös Külügyminisztériumban III/601

VEZETŐ MAGYAR DIPLOMATÁK A DUALIZMUS KORÁBAN 619 A pályájukat a Kálnoky-érában kezdő, az 1860-as években született generá­cióban alapvető változás következik be. A két szolgálat között megszokottá válik az átjárás. A kor jelentős magyar diplomatái rendszerint egy ideig a Ballhaus­platzon is teljesítenek szolgálatot; mégpedig a huszonkét főből tizenöten. Csak diplomata pályát futott be a két Széchenyi gróf, Dénes,7 5 valamint Lajos,7 6 Hadik Miksa gróf. Nem hívták Bécsbe a konzuli szolgálatból átvett (felkapaszkodott) polgári családból származó Konzuli Akadémiát végzett Kolossá Ferencet, a hosszá konzuli szolgálat után ötvenévesen diplomatának átvett Hoenning O'Carrol Otto bái-ót77 és a hasonló életkorban konzuli szolgálatból az 1912-ben létesített sziámi követség élére kinevezett egyébként zsidó Wodianer Rudolfot sem. Nem szolgált Bécsben Thömmel Gusztáv, aki az itt felsoroltaknál jóval idősebb (1831-ben szü­letett), hosszú ideig katona volt, a vezérkar Balkán szakértője,7 8 s csak katonai pályafutása végeztével, hatvanévesen kerül a diplomácia testületbe, 1889-95 belg­rádi követ. A szokványos diplomata karriert befutottak közül csak Velics Lajost nem rendelték minisztériumi szolgálatra. A két szolgálat közti átjárás — mint láttuk — az egykorú politikai diskur­zusban is felmerült, olyan értelemben, ahogyan a későbbi szakirodalomban: a külügyi szolgálat polgárosodása, pontosabban annak jeleként, hogy a diplomata is az állami apparátus, a bürokrácia része lesz. Nyilvánvaló, hogy az átalakulás egy hosszú folyamat volt, hogy a külszolgálat maradt az előnyösebb és kedveltebb, amellett könnyebb is, míg a minisztériumi nehezebb, kevésbé hálás.7 9 Meglepő, hogy a külszolgálatiakban minden előkelőségük ellenére egy furcsa kisebbrendű­ségi érzés uralkodott el (éppen a bécsi hivatal szakszerűbbé válásával egy időben); hogy a döntéseket a minisztériumban hozzák, a diplomaták ítéletét semmibe ve­szik. „Szerintem nem áll ama gyakran hangoztatott vád, hogy a mi diplomácia testületünk nem volna a helyzet magaslatán, — írja Somssich József — mert a mi diplomatáink kevés kivétellel igenis jók, s vannak olyan jók, mint akár a né­metek, akár az oroszok, konzulaink pedig egyenesen jobbak; — de ami nem jó, s amiért a mi diplomáciánk, fájdalom, oly kevés eredményt képes felmutatni, az a vezetés, s nem is annyira a miniszter, mint inkább a minisztérium, s az abban dívó, amint látszik, ki nem irtható, fene adta „Zopf'.80 Nem kívánunk állást foglalni a két testület közti vetélkedésben. A két szol­gálat közötti kapcsolat számunkra amúgy sem pusztán társadalmi vonatkozásai miatt fontos. A dualista korszak második felében, amikor természetes lesz az 75 A már említett Széchenyi Imre berlini nagykövet fia. 76 Széchenyi Imre 1802-ben született János nevű testvérbátyjának az unokája. 77 Apja német, anyja prágai cseh? (vagy német: Deym-Strilez grófnő). Ó maga az 1879: L.tc. alapján szerez magyar állampolgárságot. '8 Emil Palotás, Machtpolitik und Wirtschaftsinteressen. Der Balkan und Rußland in der österreichisch-ungarischen Außenpolitik 1878-1895. (Budapest 1995) 17. 79 Musulin, Das Haus am Ballplatz, 137-138. 80 „Zopf' - vaskalaposság, maradiság. Somssich József fiatal diplomata, drezdai követségi titkár levele barátjának Thallóczy Lajosnak, 1902. szeptember 7. OSzK. Kézirattár, Fond XI/894. Somssich Szögyény-Marich László berlini nagykövet veje. Beosztását nyilván meghaladó ismeretei vannak a diplomácia testület belső helyzetéről és kapcsolatáról a ballhausplatziakkal. Éppen ellen­kezőleg vélekedik Emanuel Urbas, aki Kánia Kálmán helyettese a külügyminisztérium sajtóosztá­lyán. Ernst Cormons [Emanuel Urbas], Schicksale und Schatten. Eine österreichische Autobiogra­phie. (Salzburg 1951) 125-126.

Next

/
Thumbnails
Contents