Századok – 2004

Tanulmányok - Somogyi Éva: Magyar diplomaták a közös Külügyminisztériumban III/601

610 SOMOGYI ÉVA a 39 személyre terjedt ki, aki magyar állampolgárként 1867 és 1914 között a Monarchia valamely követsége vagy nagykövetsége élén állt. 1) Ha számba vesszük a magyar vezetés alatt álló külföldi missziókat, feltűnő hogy a követek, nagykövetek mellett milyen gyakran teljesítenek szolgálatot fiaik, vagy a család más ifjú tagjai.3

0

A kedvelt példa Zichy Ferenc konstantinápolyi követsége (1874-79). Zichy diplomáciai karrierjét, ha egyáltalán rendelkezett ilyennel 1849-ben alapozta meg. О tárgyalt ui. Szentpéterváron Ferenc József császár nevében az orosz megszállás költségeiről, amiért a cártól magas kitüntetést kapott. Utána sok mindent csinált, de a diplomáciával nem állt kapcsolatban. Ahhoz nemcsak szakképzettsége hiányzott, hanem állítólag a francia tudása is. Csakis az osztrák-orosz barátkozással lehet magyarázni, hogy az egykori muszkavezetőt Andrássy 1874-ben Konstantinápolyba küldte nagykövetnek,31

de ha már ott volt, bölcsen tette, hogy Berlinben szolgáló Tivadar fiát maga mellé kérte. (Tivadar mellett gyakran ott időzött József is, aki 1873 és 1875 között földművelés-ipar és kereskedelemügyi miniszter a magyar kormányban.) Mindketten jól képzett, önálló gondolkodású, amellett szeretetreméltó emberek voltak. És az a furcsa helyzet adódott, hogy nemcsak Ignatyev orosz nagykövet, hanem a szultán is úgy kezelte őket, mint a nagykövetet. Tivadart a nagyköveti fogadásokra is meghívta és kezet nyújtott neki, ami hivatali rangja szerint egyáltalán nem illette meg.3

2

Zichyé azért sajátos példa, mert abban a családban a fiú volt a karrierdiplomata és az apa a maga módján műkedvelő. Rendszerint azonban az történt, hogy a tekintélyes ember kérte maga mellé a többnyire csak apja kedvéért-kívánságára diplomata fiát. Apponyi Rudolf gróf,33 akit 1871-ben nevez ki az uralkodó Párizsba nagykövetnek Sándor fiát kéri maga mellé. Sándor dolgozott ugyan a diplomáciában, de valószínűleg csak félszívvel és évekkel korábban abbahagyta. Apponyi Rudolf párizsi kinevezésekor, mintegy magától értetődően kéri Andrássyt, hogy fiát követségi titkári rangban ossza be mellé.3

4

Egy év múltán pedig — ha némi mentegetőzéssel is — fia előléptetését sürgeti: „És ha talán tőlem, mint főnöktől rossznéven is vehető, hogy saját fiamat dicsérem, mégis meggyőződéssel és örömmel mondhatom, hogy képessége és képzettsége alapján, szorgalma és magatartása okán is fiam a szolgálatnak csak hasznára válhat, és nekem hasznos segítséget nyújt." „És kérem, ne tekintse őt amatőr diplomatának, aki csak azért vállalkozott a diplomáciai szolgálatra, hogy szülei közelében lehessen, hanem törekvő, tényleges hivatalnoknak, aki szorgalmasan teljesíti kötelességét és ezért adott alkalommal éppúgy megérdemli a biztatást és 30

E vonatkozásban természetesen nem volt különbség a magyar és nem magyar vezetésű követségek (nagykövetségek) között. Példáinkat természetesen az idősebb generációból hozzuk. Akik Kálnoky alatt kezdtek, minthogy rendszerint későn nősültek, 1914-ig nem volt olyan korú gyermekük, aki hivatalt vállalhatott volna. Ld. a diplomaták házassági szokásairól szóló fejezetet. 31

Diószegi István, Bismarck és Andrássy. Magyarország a német hatalmi politikában а XIX. század második felében. (Budapest 1998) 183. 32 Ludwig Ritter von Przibram, Erinnerungen eines alten Österreichers. 2 Bde (Stuttgart, Leipzig 1910) II 37^11. Tibor Laky, Graf Franz Zichys Rolle in der Balkanpolitik Östrerreich-Ungarn 1874-1880. (Phil. Diss, Graz 1971.) 33

Apponyi Rudolf gróf (1812-1876) 1856-1871 londoni nagykövet, 1871-1876 párizsi nagykövet. Ebből az állásából megy nyugdíjba. 34

Au. Vortrag von Andrássy. 1871. december 24. HHStA., AR. Fach 4, Karton 11.