Századok – 2004
Tanulmányok - Vári András: Uralom az uradalomban. A nagybirtokos; a gazdatisztek és a parasztok közötti hatalmi viszonyok egy per tükrében az 1810 –es években III/539
URALOM AZ URADALOMBAN AZ 1810-ES ÉVEKBEN 575 mentálják őket, csak ha olyan kirívóak, mint például a halállal vagy maradandó károsodással végződőek, vagy mint a terhes anya megkorbácsolása. A kis falvak barbár kényurának és a bürokratikus igazgatás fegyelmébe illeszkedő tisztviselőnek alakja között nincs feltétlenül ellentmondás. Mike legfontosabb „projektjei" a parasztközségeknek többnyire legelőként kiárendált uradalmi pusztákra vonatkoznak. Mike már 1812-ben javasolja ezeknek visszavételét, és urasági juhnyáj, illetve ahol ez nem megy, göbölycsorda felállítását.102 Mike projektjeinek lendülete azt a látszatot keltheti, hogy korábban a marhatenyésztés terén a nagykárolyi uradalomban primitív állapotok uralkodhattak, a régens ezért magyarázkodni kényszerül.103 Az 1812-ben a birtokokat beutazó akkori, Waldsteint megelőző gyám, gróf Keglevits Ágoston valóban meg volt győződve Mike marhatenyésztési szakértelméről. Véleményét, legalábbis kezdetben az új gyám, gróf Waldstein-Wartenberg Emánuel is osztja, 1814 elején egyenesen példának állítva Mike „gazdasági relatio"-ját, jelentését a többi tiszt elé.104 A puszták visszavétele mindenképpen az ispán kompetenciáját tágítja, a jobbágyközösségét pedig szűkíti, két értelemben is: egyrészt világos, hogy az új üzemrész az ispán által igazgatott gazdaságrészt bővíti és ezzel persze hatáskörét is. Másrészt az újonnan saját kezelésbe vett pusztákra az uradalom általában nem tud elegendő számú állatot állítani, a legelők jobb kihasználása érdekében tehát fűbérre odafogad idegen barmot is — ám, csodák csodája, még így is kevés szokott lenni a vállalkozó. így a maguk javára persze cseppet sem tekintő tisztek kénytelenek a saját marhájukat odahajtani, csakhogy az uraságot ne érje kár. Azt, hogy milyen kemény kézzel szabályozhatták az ilyen önzetlen tisztek a legelőért folyamodó konkurensek számát, személyét, azt a verésekkel kapcsolatos helyi történetekből sejthetjük. Ebből tehát az a tanulság, hogy a tiszt helyi erőszakosságait, igazgatáson belüli racionális gazdasági érveit és javaslatait ugyanaz a stratégia is mozgathatja, ez esetben a saját vagyon gyarapításának vágya. 41b. Gróf Waldstein-Wartenberg Emánuel Ismerjük meg azonban előbb a dráma többi szereplőjét is! A Károlyi-árvák gyámja az, aki a birtokos helyett eldönti a tisztek sorsát. Ezt a funkciót 1803-1813 között anyjuk, gróf Waldstein-Wartenberg Erzsébet látja 102 OLK P 407. 1812. Nr. 916, ismét 1813. Nr. 6 alatt már az előző gyám, gr. Keglevits Ágoston meghagyja a régensnek, hogy „Mike András Vállai Ispány által a Marha tenyésztés iránt tett Javallatott minden Részeiben... minél foganatosabban eszközöltesse". Ez itt a vadai puszta ,privatisatio"-]éí, vagyis a csinálosi községtől való elvételét és a vállaji gazdasághoz csatolását, a szaniszlói gulya számára kutak létesítését, Mike korábbi állomáshelyén, a lugosi ispánságban, valamint a déli szomszédságában, vele igen jóban levő tiszt alatt levő szaniszlói ispánságban majorsági kukorica vetését, stb. jelentette. 103 OLK P 407. 1813. Nr. 186. „Klobusiczky Ignác Régens Úr azt iparkodik megmutatni, hogy a marha tenyésztés a nagykárolyi kerületben inkább gyarapodott, mint tsökkent légyen"...mellesleg ellene mondva a vadai puszta elvételének a csinálosiaktól, mivel az ispánnak amúgy sem lenne elég urbárális ereje annak műveltetésére. A gyám - még mindig Keglevits - 1813 márc. 20-án jóváhagyja, hogy egyelőre hagyják meg a vadai pusztát a csinálosiaknak. Ebből derül ki, hogy ide Mike legalább részben szántót tervezett, ami némileg rapid haladást jelentett volna, ezen a pusztán még 1827-ben sincs semmi majorsági szántó vagy kaszáló. 104 OLK P 407. 1814. Nr. 303. „Azon Tiszti Relátiók között leghelyesebbnek találtattván a károlyi tiszttartó és a vállaji ispány Relátiói, azok zsinórmértékül a többi tisztekre nézve ajánltattak, utasítás adatván egyszersmind az azokra szükséges...kitételek iránt." Pest 1814 márc. 11.
