Századok – 2004
Tanulmányok - Honvári János: A mezőgazdasági nagygépek állami monopóliumának kialakulása I/39
54 HONVÁRI JÁNOS 1949-es alkotmány társadalmi rendről szóló II. fejezete a társadalmi tulajdon abszolút dominanciája mellett még tartalmazta a termelési eszközök magántulajdonának elvi lehetőségét.6 4 Azzal azonban, hogy az alkotmány csak a „munkával szerzett" tulajdont ismerte el és kimondta, hogy a „magántulajdon és magánkezdeményezés a köz érdekeit nem sértheti", a központi és helyi politika alakítóit felhatalmazta a „magántulajdon és magánkezdeményezés" határvonalainak kicövekelésére.6 5 És valóban, az 1949-es alaptörvény elfogadásakor már jó egy éve gőzerővel folyt a kulákgazdaságoknak és a kapitalizmust „nap mint nap szülő" mezőgazdasági kisárutermelésnek, mint a magyarországi kapitalizmus utolsó bástyáinak felszámolása. A magángépek üzemeltetésének feltételei 1948-tól nagyon megnehezedtek. A magántulajdonú traktorok szántási kötelezettségét a „fordulat" éve után is rendre előírták mindaddig, amíg létezett magántulajdonú traktor.6 6 A szántási kötelezettség előírásának változtatásával a hatalom tetszés szerint játszadozott. Hol csökkentette, ha az volt a célja, hogy a magángépek ne teremtsenek konkurenciát a gépállomásoknak, hol növelte, ha az volt a feltett szándéka, hogy a teljesíthetetlen mértékűre srófolt szántási kötelezettséget használja fel ürügyül a gépek kártalanítás nélküli elvételére. Az 1948. évi szabályozás a szigorítás jegyében született, ugyanis ebben az évben a magántraktoroknak — teljesítménytől függően — 330-510 kh-t területet kellett középmélyen megszántaniuk. A magántraktorok tulajdonosaira kirótt szántási kötelezettség — amelynek?-a tavasszal,?-a ősszel vált esedékessé — olyannyira túlzott volt, hogy azt a vadonatúj erőgépekkel felszerelt, egész évben kizárólag ezzel foglalkozó, az üzemeltetés (alkatrészellátás, javítóbázis, gázolaj, kenőanyag stb.) tekintetében összehasonlíthatatlanul jobb helyzetben lévő állami traktorokkal sem lehetett teljesíteni, bár rájuk ez az előírás természetesen nem vonatkozott.6 7 Az ellenőrzés is szigorodott, a magántraktorok és más gépi talajművelő eszközök kontrollját és irányítását az ekkor létrehozott községi (városi) 1-3. doboz.) Az FM Gépesítési Ügyosztálya keretében a II. világháború után létrehozott Állami Mezőgazdasági Gépszolgálat egyik fontos feladata a háború következtében összekuszálódott tulajdoni viszonyok rendezése és az eljárás keretében állami tulajdonba kerülő erőgépek hasznosítása lett. (Honvári János: A mezőgazdasági vonóerő a második világháború után 1945-1948. Agrártörténeti Szemle, 2001. 3-4. sz. 375-466.) 64 A 4. §. (1) bekezdése ugyanis kimondta, hogy „A Magyar Népköztársaságban a termelési eszközök zöme társadalmi tulajdonként az állam, a közületek vagy szövetkezetek tulajdonában van. Termelési eszközök magántulajdonban is lehetnek." 65 1949. évi XX. törvény. A Magyar Népköztársaság Alkotmánya. In.: Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye 1949. Budapest, 1950. 1-8. 66 A szabályozás természetesen nemcsak a talajművelés, hanem az összes mezőgazdasági munka elvégzésére kiterjedt. A tavaszi vetéstől az aratásig, a tarlóhántástól a másodvetésig és a hörcsögirtásig, a vetéstervtől a^fák kivágásáig mindent részletesen előírtak és számon is kértek a terület irányítói. 67 A gépállomási traktorok 1948-ban egész évben átlagosan 192 nh munkát teljesítettek, igaz, jobbára csak ősszel dolgoztak. Az 1949. tavaszi teljesítmény 76, az őszi 242 nh volt. 1951-ben az egész idényben dolgozó 30/35 LE-s traktorral átlagosan 154 nh teljesítményt értek el, ami 1951 tavaszára 3 normálholddal csökkent. (MOL-M 276. f. PB/938. Film. A PB 1950. május 25-én tartott ülésének jegyzőkönyve, uo. 276. f. 93/344. őe. 1951.május 31-i jelentés a PB számára a gépállomásra vonatkozó párthatározatok végrehajtásáról a tavaszi munkák tapasztaltjai alapján.) /
