Századok – 2004

Krónika - Kristó Gyula (1939–2004) (Makk Ferenc) II/531

532 KRÓNIKA tanulmánya és kötete van sajtó alatt, 3 befejezetlen könyvének végleges megformálását örökségként hagyta munkatársaira, tanítványaira. Kristó Gyula munkássága nemcsak kivételesen gazdag, hanem egyedülállóan sokoldalú is volt. Szakmai tevékenysége felölelte az uráli őskortól a mohácsi csatavesztésig teijedő hatalmas korszakot. Ekkora időszakot számottevő magyar történész kutatásai még soha nem fogtak át. Különösen az Árpádok kora állt hozzá közel, s legtöbb írását e kornak szentelte, de szívesen foglalkozott a magyar őstörténettel és a vegyesházi királyok évszázadaival is. Tematikailag szintén igen változatos képet mutatnak alkotásai. Politikatörténeti, állam-, intézmény-, ideológia-, társadalom-, egyház-, művelődés- és hadtörténeti írások egyaránt megtalálhatók könyvei és tanulmányai között. Munkáiban Kristó Gyula a forrásokon alapuló, igényes mikrofilológiai elemzéseknek és a nagyívű elméletek alkotásának igazi mestere volt. A néppé válásról, a honfoglalásról, a honfoglalók életmódjáról és létszámáról, az államfejlődésről, a kalandozásokról, a vármegyékről, a területi kormányzati intézményekről, a széttagolódásról, a középkori nemzetfogalom kialakulásáról, az idegen etnikumokról és más fontos kérdésekről kialakított elméletei mindig nagy érdeklődést váltottak ki. Tudományos koncepciói védelmében a legkeményebb vitákat is felvállalta, s ezek valóságos élményszámba mentek a szakmabeliek körében. Korának legnevesebb szakemberei voltak vitapartnerei. Karizmatikus egyéniség volt. Szakmai körökben feltétlen tekintélynek és tiszteletnek örvendett. Felkészültségét, nagy tudását és szakmai tisztességét ellenfelei is mindig készséggel elismerték. Kristó professzor a klasszikus történettudomány mellett kiváló szakemberként mozgott számos segéd- és rokondiszciplína területén is. Az őstörténetet és a középkort kutató régészetre, lingvisztikára, folklorisztikára, irodalomtörténetre, művelődéstörténetre, demográfiára, diplomatikára és historiográfiára gondolok elsősorban. Bátran polemizált külföldi szakemberekkel is, hiszen a korai és középkori magyar történelmet soha nem önmagában, hanem mindig nemzetközi — főleg kelet-közép-európai — összefüggésekben vizsgálta. Ennek során szándékosan soha nem kerülte el a tudósi megmérkőzést a külföldi kollégákkal, még azokban az időkben sem, amikor a „Ne bántsuk mások érzékenységét!" jelszó volt érvényben. Kristó Gyula — Thukydidés nyomán — azt vallotta, hogy számára az igazság kutatása a fontos s nem az aktuálpolitika vagy az ideológia védelme. Ciceró alapelvének megfelelően soha nem félt igazat írni, és soha nem akart hamisat írni. A történeti igazság kutatása, megalkuvás nélküli bemutatása miatt olykor durva és nemtelen támadások érték itthon és külföldön is. Különböző jellegű írásokban gyakran ragasztották neve mellé a nemzetietlen, hazaáruló, gyökértelen, moszkovita vagy éppenséggel a nacionalista, revizionista és irredenta jelzőket. Ez azt mutatja, hogy ugyanazon munkáit a különböző indíttatású kutatók és szakmán kívüli személyek egészen ellentétesen ítélték meg. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy Kristó Gyula szuverén egyéniség volt, senkinek a kegyét nem kereste. Nem érdekelték az izmusok. Kezdetben ugyan bevallottan marxista történészként publikált, de később eltávolodott ettől a történetfelfogástól. Ezután már teljesen a maga öntörvényű űtját járta. Több nyilatkozatában űgy fogalmazott, hogy amit ő csinál, az reáltörténelem, ő maga pedig reál történész. Ennek