Századok – 2004
Közlemények - Thoroczkay Gábor: A székesfehérvári rationalék. A 14. századi magyar krónikaszerkesztmény 66. fejezetének kritikájához II/413
A SZÉKESFEHÉRVÁRI RATIONALÉK 419 A fehérvári egyház kincseivel először az 1070-1090-es évek táján keletkezett nagyobbik Szent István-legenda foglalkozott: Gizelláról írva az egyházaknak adott keresztekről, edényekről és csodásan szőtt paramentumokról esik szó, a fehérvári bazilika kincsei között pedig az oltárdíszekről, az edényekről, a bazilika liturgikus teréről, faragott szentélyrekesztőkről, márványpadozatról, nemesfém oltárburkolatokról, valamint az oltár feletti cibóriumról olvashatunk.2 3 A Legenda maiori követően íródott kisebbik Szent István-legenda gyöngyökkel díszített, színarany ereklyetartókról (philacteria) emlékezett meg a fehérvári egyház kapcsán.2 4 Ali. század legvégén, esetleg a 12. század legelején létrejött Hartvik-féle Szent Istvánlegenda pedig a nagyobbikat követte a bazilika leírásában, jócskán kibővítve azt a fehérvári egyházi kiváltságok részletezésével.2 5 A művészettörténeti kutatás megállapításai szerint a krónikaszerkesztmény az István-legendák által hagyományozott képet örökítette tovább, a rationalekról szóló elbeszéléssel újabb részletet fűzve a toposzszerű felsoroláshoz.26 A filológiai kutatás is felhívta a figyelmet a krónikaszöveg és a nagyobbik István-legenda közötti szövegszerű kapcsolatokra,27 sőt volt, aki a 66. krónikafejezet egészét a magyar középkorkutatásban „fantomként" elő-előtűnő ún. elveszett Szent István-legendára vezette vissza.2 8 A rationalekat emlegető krónikarészről Hóman Bálint még úgy vélekedett, hogy az az általa Szent László király (1077-1095) korára tett ősgesta részét képezte,29 ám a 20. század közepétől egyre inkább megerősödött az az álláspont, amelyik a 66. fejezet egészét — vagy legalábbis annak fehérvári vonatkozású egyházi híreit — az V István (1270-1272) korában a magyar krónikatörzset saját koráig folytató, illetve bővítő, egykor fehérvári őrkanonokként és kincstárnokként (1248-1251) tevékenykedő Ákos mesterre vezette vissza.3 0 Csóka J. Lajos tagadta pretiosis, que Beatus Benedictus sancte Romane ecclesie pontifex ad preces Sancti Stephani regis tante auctoritatis privilegio insignivit, ut quicunque in celebrando missam eis uteretur, legittime posset regem inungere, coronare et gladio accingere" — Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum I—II. Edendo operi praefuit Emericus Szentpétery. Budapestini, 1937-1938. (a továbbiakban: SRH) I. 316. A jelentéktelen módosításokkal közölt fordítást 1. Kristó Gyulától: Az államalapítás korának írott forrásai. Szerk. Kristó Gyula. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 15.) Szeged 1999. (a továbbiakban: ÁKÍF) 373-374. 23 SRH II. 385., 385-386.; ÁKÍF 285-286., 287. 24 SRH II. 396.; ÁKÍF 306-307. 25 SRH II. 417-418., ÁKÍF 328-329. 26 Marosi Ernő\ Szent István korának képe a művészettörténet-írásban. In: Szent István és az államalapítás. Szerk. Veszprémy László. (Nemzet és emlékezet) Bp. 2002. 306-348., különösen 307-311., 335. 27 Csóka J. Lajos: A latin nyelvű történeti irodalom kialakulása Magyarországon a XI-XIV században. (Irodalomtörténeti Könyvtár 20.) Bp. 1967. 597. 28 С. A. Macartney: The Medieval Hungarian Historians. (A Critical and Analytical Guide). Cambridge 1953. 123. 29 Hóman Bálint: A Szent László-kori Gesta Ungarorum és XII-XIII. századi leszármazói. (Forrástanulmány). Bp. 1925. 97. 30 Györffy György: Krónikáink és a magyar őstörténet. Bp. 1948. (Új kiadása az alábbi alcímmel: Régi kérdések — új válaszok. Bp. 1993.) 155-161.; Horváth János: Árpád-kori latinnyelvü irodalmunk stílusproblémái. Bp. 1954. 341-342.; Mtlyusz Elemér: Az V István-kori gesta. (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 58.) Bp. 1971. 15-18.; Johannes de Thurocz: Chronica Hungarorum. II. Commentarii. I. Comp. Elemér Mályusz adiuv. Julio Kristó. Bp. 1988. (Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum. Series Nova VIII.) 256-258.; Kristó Gyula: Magyar historiográfia I. Történetírás a középkori Magyarországon. (A történettudomány kézikönyve)
