Századok – 2004
Közlemények - Thoroczkay Gábor: A székesfehérvári rationalék. A 14. századi magyar krónikaszerkesztmény 66. fejezetének kritikájához II/413
A SZÉKESFEHÉRVÁRI RATIONALÉK 417 A válldísz-rationale egy kelet-közép-európai püspökségbe, Krakkóba is eljutott. Az itteni példányt a 14. század végén adta a helyi főpásztornak Hedvig királynő. Kiképzése erősen különbözik a nyugat-európaiaktól: két, a vállon fekvő szalagból áll, amely aranyozott tárcsák formájában összeér a mellen és a háton is. Az Isten báránya ábrázolást hordozó tárcsákból két-két keskenyebb, aranybojtos, lecsüngő szalag indul ki. Az ornátusdarabon mások mellett a Veritas és a doctrina szavakat olvashatjuk.13 A püspöki válldísz használatának hanyatlása már az érett középkor századaiban megkezdődött, de viselése igazán a reformáció és ellenreformáció idején szorult vissza, ekkor tűnt el például Bambergből vagy Regensburgból. Ma már csak azokban a püspökségekben használják, amelyek a koraújkorban vagy a 19. században ismételt pápai megerősítést nyertek a viselés jogához (Eichstätt, Nancy-Toul), va gy amelyeknél a középkori darab jó állapotban érte meg napjainkat (Krakkó). Érdekes módon a manapság is rationalet használó négy főpap közül kettő érsek-metropolitai rangot szerzett a 20. században (Paderborn, Krakkó), így válldíszüket a palliummal konkuráló módon viselik a megengedett egyházi ünnepeken. A ma is használt ornátusdarabok közül három egyébként az újkorban vagy egyenesen a modern korban készült.14 A főpapi ruha történetének monográfusa, Honselmann a válldísz-rationa-Zekhoz hasonló jelentőséget tulajdonít a melldísz (-pajzs)-raíio/ia/eknak is. Mint láttuk, ezek felelnek meg valójában a bibliai értelmű melltáskának, s a Vulgata csak ezekre alkalmazta a rationale megnevezést. Az aranyból való, drágakő-díszítéses ereklyetartók a zsidó főpapi ornátusok utánzásának idején, tehát a 10-11. században gyakran mell-lap formát öltöttek, s olykor együtt szerepeltek a vállruhákkal (mint például a halberstadti püspöknél, aki a 11. században mindkettő birtokában volt),15 míg máskor olyan német püspökségekről hallunk, amelyekben bizonyosan használtak ilyeneket.1 6 Az értékes mellpajzsok nemcsak Nyugat-Európából származhattak: Gebhard salzburgi érseknek (1060-1088) bizánci ajándékként volt birtokában egy nagyértékű, aranyláncon függő, arannyal és drágakövekkel díszített rationale, amely sajnos korán elveszett.17 Az is bizonyos, hogy a 13 A krakkói rationalera 1. Braun, J.: Die liturgische Gewandung i. m. 685.; Honselmann, К.-. Das Rationale i. m. 6. és 7. képhez tartozó leírás. 14 A válldísz-raíionafekra 1. Braun, J.\ Die liturgische Gewandung i. m. 676-697.; Honselmann, К:. Das Rationale i. m. 11-29., 41-63. 15 II. Burchard halberstadti püspök „abiectoque superhumerali et rationali" palliumot kezdett használni, ahogy arról a mainzi érsek tudósít 1063-ban a pápához írt panaszlevelében, 1. Honselmann, К.: Das Rationale i. m. 110. (29. sz. forrás). 16 A speyeri püspökségben 1054-ben volt egy „rationale auro et gemmis ornatum", 1. uo. 110. (28. sz. forrás). 17 Egy admonti krónikás írja a 12-13. század fordulóján az 1090-es évek invesztitúraküzdelmének eseményeiről: „Rex Heinricus Perhtoldum quendam sui erroris consentaneum in cubile Salzpurgensis ecclesiae ingessit, qui et eiusdem ecclesiae thesaurum ditissimum dissipavit, et multa nostrae Admuntensis ecclesia ornamenta cum nonnullis sanctorum pignoribus diripuit, ipsum vero locum nostrum fere ad solitudinem redegit. Inter cetera preciosa quae tunc temporis idem intrusus seu exepiscopus nobis abstulit, rationale unum ex auro et gemmis preciosissimis intextum, aureis catenulis dependens, репе mille marcarum precio estimatum, quod imperátor Greciae fundatori nostro Gebehardo archiepiscopo, dum legatione cesaris illo functus filium eius baptizasset, pro munere donaverat, iussit prefatus Perhtoldus exponi militibus suis hoc largiturus" — Monumenta Germa-
