Századok – 2004
Közlemények - Kristó Gyula: Tatárjárás előtti bencés monostorainkról II/403
t Kristó Gyula TATÁRJÁRÁS ELŐTTI BENCÉS MONOSTORAINKRÓL A neves lengyel egyháztörténész, Jerzy Kfoczowski megállapítása szerint Közép- és Kelet-Európában „kevés a püspökség, ezért az egyház a kolostorok és a plébániák hálózatát fejleszti annak érdekében, hogy átfogja a lakosságot. De e pillanatban a kutatások jelenlegi helyzete miatt nem vagyunk képesek a szükséges pontossággal a folyamat egészét bemutatni".1 Az egyik fő akadály az egy-egy rendhez tartozó kolostorok pontos számának megállapításában tapasztalható bizonytalanság. Ami a jelen dolgozat tárgyát képező magyarországi bencéseket illeti, itt viszonylag szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen a 20. század elején készült nagy bencés rendtörténet elvégezte az adatok összegyűjtését és kritikai megrostálását. Ennek eredményeképpen több tucat monostorról derült ki, hogy fennállása egészében vagy egy szakaszán a bencésekhez tartozott,2 és erre alapozva írta 1943-1944-ben Mályusz Elemér azt: „ma 81 magyar monostorról tudjuk biztosan, hogy bencések számára alapították. Valószínű, hogy néhánnyal több is volt, azonban a reájuk vonatkozó írott feljegyzések, megbízható forrásadatok elvesztek vagy nem ismeretesek".3 Fügedi Erik szerint „a monostorok számának megállapítása amúgy sem könnyű feladat. A legnagyobb nehézségre éppen az első és legelterjedtebb rendnél, a bencéseknél akadunk". Fügedi a bencés monostorok 80 körüli számából levonta a már korán más rend birtokába került monostorokat, és így 68 bencés rendházzal számolt.4 A közelmúltban E Romhányi Beatrix tollából megjelent monasteriologium5 minden korábbi próbálkozásnál több alapot nyújt ahhoz, hogy a bencés monostorok számáról és keletkezési idejéről megbízható képet alkothassunk. A kolostorok létesítéséről a legbiztosabb útbaigazítással az írott források szolgálnak, főleg — természetesen — a szilárd dátumot adó alapítólevelek. Fontos kronológiai tanulságokat hordoznak a fennmaradt építészeti emlékek. Noha például Ajtony- és Ellésmonostort írott forrásból csak a 14. század első évtizedeiből ismerjük, az ott végzett ásatások évszázadokkal korábbi építésüket teszik bizonyossá. Több más esetben nem ekkora az építészeti kormeghatározás és az első írásos előfordulás 1 Jerzy Kloczowski: A civilizáció fejlődése Közép- és Kelet-Európában a XIV és XV században. Aetas, 1994/1. 171. 2 Sörös Pongrácz: Az elenyészett benczés apátságok. A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története XII/B. Szerk. Erdélyi László-Sörös Pongrác. Bp. 1912. 3 Mályusz Elemér: Egyházi társadalom a középkori Magyarországon. Bp. 1971. 212. 4 Fügedi Erik: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Bp. 1981. 59-61. 5 F. Romhányi Beatrix-. Kolostorok és társaskáptalanok a középkori Magyarországon. Katalógus. Pytheas 2000. — A jelen dolgozat további adatainak túlnyomó része e munkából való, így szükségtelen, hogy minden esetben külön hivatkozzam rá.
