Századok – 2004
Közlemények - Bollók Ádám: „Inter barbaras et nimiae feritatis gentes.” Az Annales Bertiniani 839. évi rhos követsége és a magyarok II/349
368 BOLLÓK ÁDÁM Módszertani szempontból azonban nem tartjuk szükségtelennek feltenni a kérdést, hogy a dirhemkincsek valóban alkalmasak-e arra, hogy útvonal-rekonstrukcióra használjuk őket? Bálint Csanád ugyanis meggyőzően bizonyította, hogy a gyakran hangoztatott elképzelés, miszerint a dirhemkincseket az arra utazó kereskedők ásták volna el, nem tartható.12 3 Szintén felhívta a figyelmet arra, hogy azokon a területeken, ahonnan írott források bizonyítják a kereskedelmet, nem kerültek elő nagyobb mennyiségben dirhemkincsek. Szerinte a „pénzt csak akkor lehet »érdemes« ilyen holt anyaggá változtatni, ha azt a mindennapi életben nem használ(hat)ták bármiféle fizető-értékmérő, vagy valamilyen váltóeszközként." Majd a törtezüstleletek kapcsán megállapítja, hogy azok „aligha képviselhettek egyebet, mint amik: ezüst nyersanyagok."12 4 Igen hasonlóan látja a helyzetet Thomas S. Noonan is.125 Mindebben igazuk is van. Ami miatt az adott szituációban — korlátozott mértékben ugyan, de — mégis alkalmasnak tartjuk a dirhemkincseket a nagyobb útvonalak egy részének kimutatására, az a következő. Bálint maga bizonyítja, hogy a kincsek elrejtői átlagos emberek voltak. A korszak nagy ezüstbeáramlását és a befektetési lehetőségek hiányát látva az is , jobban érthető, hogy Észak-Európában a könnyen szerzett nemesfémből annyi ékszer készülhetett; hogy I. Mieszko akkora aranykeresztet csináltatott, mely a testsúlyának háromszorosát nyomta; s hogy észak- és kelet-európai emberek tömegei önmaguk megkárosítása nélkül megválhattak (1. elásások s az azt szorgalmazó vallási képzet) olyan értéktömegektől, melyek Európa más tájain komoly értéket, mondjuk így, tőkét képviseltek."126 Azonban ezeknek az egyszerű embereknek valahogyan hozzá kellett jutniuk az érmékhez (némelyik az Ibériai-félszigetről származott!). Egyetértünk Bálinttal abban, hogy a kereskedelmi kapcsolatok léte nem magyarázza a kincselrejtések gyakorlatát,12 7 de az érmékhez — ebben a mennyiségben — csak valamiféle kereskedelem útján juthattak elásóik. Az egyszerű emberek pedig nem maguk indultak útnak — a kincseknek a parasztkereskedőkhöz kötését Bálint is kizárja12 8 —, hanem közvetítő útján kerültek az érmék birtokába. Ez természetesen nem jelent pénzforgalmat! Pusztán annyit, hogy a muszlim kereskedő magával hozta az érmét — ha a ruszok nem utaztak Bagdadba —, elcserélte az északi kereskedőkkel, akik erre nem pénzként, hanem ezüstként tekintettek.12 9 Az arab források is leírják, hogy a „rüs" kereskedők a 10. században a volgai bolgár piacokon áruikat pénzért (dirhemért) cserébe adták el.130 Majd ezen északi kereskedők (köztük a ruszok is) továbbvitték ezt északra, 123 Bálint Csanád: Az európai dirhem-forgalom néhány kérdése. Századok 116. (1982) 10-12. 124 Uo. 14., 20., 25. 125 Noonan, Th. S.: Fluctuations in Islamic Trade with Eastern Europe during the Viking Age. Harvard Ukrainian Studies 16. (1992) 239-240. 126 Bálint: Az európai dirhem-forgalom i. m. 29. 127 Bálint Csanád: A Káma-vidéki ezüstkincsekről. In: Magyarok térben és időben. Nemzetközi Hungarológiai Konferencia, Tatabány-Esztergom 1996. május 28-31. Tata 1999. 69. 128 Bálint: Az európai dirhem-forgalom i. m. 11-12. 129 Ez magyarázza a Bálint által felfedezett dirhem-értékviszony eltéréseket Kelet-Európában. Ezzel kapcsolatban Bálint is úgy nyilatkozik, hogy a dirhem maga is áru (ezüst) volt! Bálint: Az európai dirhem-forgalom i. m. 8-10. 130 Ibn Rusta In: Kmoskó: Mohamedán írók a steppe népeiről i. m. 1/1. 212.; Ibn Fadlän In: Brondsted: A vikingek i. m. 237-238.
