Századok – 2004
Tanulmányok - Veszprémy László: Megjegyzések korai elbeszélő forrásaink történetéhez II/325
MEGJEGYZÉSEK KORAI ELBESZÉLŐ FORRÁSAINK TÖRTÉNETÉHEZ 341 nánk elképzelni, persze jelen ismereteink szerint már Almos sem került olyan helyzetbe, hogy befolyással lehetett volna a krónika szerkesztésére6 8 . Egyébként itt érdemes kitérni a magyar kutatás által feltűnő módon mellőzött kérdésre: az Évkönyv szöveghagyományára. Alphons Lhotsky megjegyzése rendkívül fontos, miszerint az Évkönyv a középkorban jószerével ismeretlen maradt, kézirati másolatai sem keletkeztek, csak egy kései átirata ismeretes. A humanizmus idején a bajor Aventinus az, aki ismét felfedezi, s az Évkönyv első modern kiadása, az átirat ismertté válása előtt, még Aventinus munkája alapján történt. Ha valóban így áll a dolog, ez ismét egy nyomos érv lehet amellett, hogy a magyai' történetírásba való bekerülése időben nem kerülhetett az eseményeket 1073-ig tárgyaló évkönyv egészének a keletkezéstől túl távolra, hiszen hamarosan bajor földön is a feledés homálya borult a műre. A Pozsonyi évkönyv (997-1203) Teljesen más a szöveghagyománya az egyetlen fennmaradt Árpád-kori évkönyvnek, amely az 1200 körüli (1192-1195) Pray-kódexben maradt ránk. A történeti feljegyzések egy hagyományos típusú misekönyvben, ún. szakramentáriumban maradtak ránk, amely értelemszemen jóval korábbi kéziratokat és forrásokat hasznosított6 9 . Az Évkönyv datálását látszólag megkönnyíti az a tény, hogy szövegét a kódex fő részét másoló kéz írta, azaz a lejegyzés időpontja megegyezik a szakramentáriuméval, azaz szintén 1200 körül (vélhetően 1192-1196 között) íródott. Tekintettel arra, hogy az Évkönyv utolsó, már más kézzel írott bejegyzése 1203-ból származik, az Évkönyv keletkezésének is ezt az évet szokták megadni, ami alapjában helyes. Szerencsére azonban a kódex másolója szemlátomást anélkül vette át a korábbi bejegyzéseket, hogy azokon bármit is változtatott volna. Ennek számos bizonyítéka gyűjthető össze a fennmaradt kéziratból. A liturgikus részben tudjuk, hogy benne maradtak a korábbi székesegyházi liturgia emlékei, miként eredeti helyén maradt a mintapéldányban már mindenképpen benne lévő magyar nyelvemlék, a híres „Halotti beszéd". Szendrei Janka találóan fogalmaz akkor, amikor a korabeli magas kultúra többször megcsillanó emlékeit véli felfedezni a kódexbe másolt „tudományos", ismeretterjesztő szövegekből, amikkel nyilván nem egy eldugott vidéki bencés monostorban egészítették ki a kéziratot, hanem korábbi, valószínűleg egy püspöki székhelyen kerülhettek be a műbe. Meglepő módon az Évkönyv nek a kódexben elfoglalt helyét és tagolását alig vizsgálta a korábbi kutatás. Az elbeszélő források kutatásában pedig egyre inkább teret nyer az a törekvés, hogy egy szöveg kritikai kiadásán túl azok kodikológiai jellemzőiből, szövegelrendezésükből is tartalmi következtetéseket vonnak le. Márpedig az Évkönyv a kéziratban két különböző fólióra (9., 16.) másolva található. 68 Kristó Gyula ügy gondolja, hogy a magyar krónika 13. század elejei (1230-as évekbeli) átdolgozója rendelkezésére állt az Évkönyv szövege, s ő dolgozza be az ott talált magyar vonatkozású információkat. Kristó Gy.: Magyar historiográfia I. im. 36, 47. Az Évkönyv bői a magyar krónikába kölcsönzött kifejezésekre Kristó Gy. A történeti irodalom im. 128-129. 69 Kristó Gy.: Magyar historiográfia I, 28, utalással a hagyományos nézetekre, köztük Hóman véleményére.
