Századok – 2004
Tanulmányok - Veszprémy László: Megjegyzések korai elbeszélő forrásaink történetéhez II/325
330 VESZPRÉMY LÁSZLÓ 2. Történetírói alkotások Az elbeszélő források kronológiáját tekintve Magyarország kényes helyzetben van, hiszen a magyar „őskrónika" ellentmondó datálási javaslatai közismertek, amit csak tovább bonyolít az a tény, hogy a legkorábbi fennmaradt szövegemlékek sorát az 1200/1210 körüli Anonymus nyitja, s a „nemzeti krónikának" kéziratai majd csak a 14. századtól maradnak ránk26 . Am e téren sem kell szégyenkezünk, hiszen a periféria országaiban mindenütt jó száz évnek, vagy inkább még többnek kellett eltelni a kereszténység felvétele után, hogy az első krónikás alkotások megszülessenek. E szempontra újabban joggal hívta fel a figyelmet Norbert Kersken és Kristó Gyula27 . Csehországban az első krónika a 12. század második-harmadik évtizedében alkotó Prágai Kozma (t 1125) nevéhez kapcsolódik. Dániában valamivel később, a 12. század második negyedében jön létre az ún. Roskilde-krónika. Norvégiában csak a 12. század 60-as éveiben vetik meg a historiográfiai alkotás alapjait.2 8 A máig bizonytalan kilétű lengyel krónikás, Anonymus Gallus az 1110-es években vetette papírra krónikáját. Az első krónikák kézirati hagyománya már némileg eltérő képet mutat: míg Gallusnak három 14—15. századi kézirata maradt fenn, Kozma krónikáját folytatták, alapműnek tekintették s 15 meglévő kéziratban olvasható, Kadlubek krónikája pedig, páratlanul magas, 32 kéziratban hagyományozódott, igaz ezt retorikai tankönyvként való használatának is köszönhette. Ismét hasonló, bár a hazainál kiteij edtebbnek tűnik a korai évkönyvirodalom hagyományozódása az említett országokban, mégha azok eredeti formájukban egyik országban sem maradtak fenn. Hipotetikusan léteznek a 10. századtól az ún. Prágai, ill. brevnovi évkönyvek, miként a Nagy-lengyelországi, majd a krakkói, illetve a Szentkereszti, amelyek folyamatos vezetése csak a 12. századtól bizonyítható. Ugyanakkor nem meglepő, hogy a német évkönyvirodalom egyes alkotásait mindhárom országban ismerték és felhasználták29 . Anonymus Gallus esetében különös jelentőséget kap az a körülmény, hogy Nyugat-Európából (Észak- vagy Dél-Franciországból, kisebb valószínűséggel Itáliából) érkezvén éppen Magyarországon át vezetett az űtja 1100 körüli esztendőkben, Kálmán király uralkodása alatt, valamikor 1091-et követően. Ujabban meggyőző érvekkel valószínűsítik, hogy volt alkalma betekinteni a frissen elkészült 26 A Geszta szerkesztésének első lehetséges időpontjaként I. András király (1046-60) uralkodása jöhet szóba, mint az I. István halálát követő trónharcokat követő konszolidáció időszaka (Domanovszky S., ifj. Horváth J.). Szerkezetileg ezt a 91. fej. közepén elhelyezkedő kronológiai összegzés zárta volna. Egy Salamon-kori (1063-74) szerkesztés mellett szól, hogy Salamon koronázásáról és I. Béla idején történtekről kettős szövegezést őriz meg a szöveg, ami a 101. fej. kronológiai összegzése előtt végződhetett (Gerics J.). I. László király uralkodása (1077-95) mellett a szenttéavatásokkal párhuzamosan megújuló történetírói-hagiográfusi tevékenység szólhat, illetve László-Géza harcainak részletező leírása (Hóman В., С. A. Macartney). Abban már bizonyos egyetértés uralkodik, hogy a magyar történelem első szintézisének legkésőbb Kálmán király (1095-1116) uralkodása alatt létre kellett jönnie (R. Fr. Kaindl, GyöríTy Gy.). 27 Kristó Gy.: Magyar historiográfia I. im. 32.-195. 28 В. és P Sawyer: Medieval Scandinavia. From Conversion to Reformation, circa 800-1500. Minneapolis-London 1993, 218 skk, 226 skk. 29 N. Kersken: Geschichtsschreibung im. 484-486, 566-569.; Marie Bláhová: Bischöfliche Beamte als Geschichtscshreiber im Ostmitteleuropa des frühen und hohen Mittelalters. Die Diplomatik der Bischofsurkunde vor 1250. Innsbruck 1993, 187-195.
