Századok – 2004

Tanulmányok - Kiss Gergely: A Pannonhalmi Apátság egyházjogi helyzete a 11-13. században II/265

A PANNONHALMI APÁTSÁG A 11-13. SZÁZADBAN 321 Pannonhalma és Montecassino kapcsolatára, illetve a libertás tartalmára visszatérve, Erdélyi László azzal érvelt, hogy a bencés őskolostor kiváltságai folytán minden érseki és püspöki joghatóság alól ki volt véve és egyedül az Apostoli Széknek volt alávetve. Ehhez társult még az, hogy az apátsághoz tartozó terület papsága és népei felett az apát püspöki joghatóságot gyakorolt. Ez utóbbi lényegében az ún. nullius-kiváltság volt. Ennek alátámasztására Erdélyi Montecassino privilégiumait hozta fel.250

Felfogását később Schermann Egyed fejlesztette tovább, aki számos példát hozott a bencés őskolostor rcuZZius-kiváltságára.251

Nincs okunk kételkedni abban, hogy Montecassino ténylegesen élvezte ezt a kiváltságot. Ettől azonban még az I. István-féle oklevélben szereplő rendelkezés problémás marad. Igencsak szokatlan ugyanis, hogy világi uralkodó ilyen súlyos egyházjogi következményekkel járó kiváltságot adományozzon egy apátságnak. Az ilyen jellegű rendelkezés a pannonhalmi oklevél mintájának tekintett német gyakorlatban sem ismeretes. A libertás természetesen itt is megjelenik, sőt még a mondat szerkesztése (talem qualem) is több királyi és császári oklevélből ismeretes. Az I., II. és III. Ottó korában kelt oklevelek vizsgálatából arra következtethetünk, hogy e kifejezés rendre a királyi/császári oltalomhoz, illetve immunitáshoz kapcsolódott, ezekkel forrt össze, és egyetlen olyan példa nem akad, amikor egyházjogi értelemben használták volna.252 Levéltár, Reg. Vat. Vol. 13. Fol. 62v; 2) Liber Ruber п. 50., 119-123. (DF 208 291.), PRT I. 670.; CDB 1/80; 1232. június 23.: „sed ea monasterium ipsum gaudeat libertate, qua gaudet Cassinense sicut a predecessoris nostris eidem monasterio est indultum" - eredetije nincs, másolata: Liber Ruber п. 55., 141-145. (DF 208 291.), PRT I. 711.; CDB 1/127. 250 pRX j 13-137. _ A szerző itt hivatkozott Zakariás pápa 748. évi bullájára, továbbá arra, hogy XII. János a capuai érsekség felállításakor, 968 körül, az apátság területét nem sorolta az érsekségéhez. További példái XV János 989. évi és VIII. Benedek 1014. évi bullája. (Ezek szövege: PU п. 302., 586-588., п. 489., 927-929.). Ezeken túlmenően több olyan pápai privilégiumot is találunk a 9-11. századból, amelyek ezt az álláspontot erősítik meg: IX. János, 899. március (PU п. 90. 18-20.), III. Sergius, 904-911 között, (PU. п. 18. 32.), II. Marinus, 944. január 21. (PU п. 103., 181-183., interpolált, de jórészt hiteles szöveggel), XII. János, 962 (PU I. п. 151., 275-277. interpolált, de jórészt hiteles szöveggel), VII. Benedek, 971. május 30. (PU I. п. 244., 482-484.), XV János, 985. november 11. (PU п. 287., 557-559. interpolált, de jórészt hiteles szöveggel), XV János, 989. november 11. (PU п. 302. 586-588. interpolált, de jórészt hiteles szöveggel), XV János, 992 vagy 994. január 19. (PU п. 310., 601-603.), VIII. Benedek, 1014. március 13. (PU п. 489. 927-929. interpolált, de jórészt hiteles szöveggel), VIII. Benedek, 1023. július 1. (PU п. 545., 1034-1036. interpolált, de jórészt hiteles szöveggel), IX. Benedek, 1038. július 1. (PU п. 611., 1151-1153. interpolált, de jórészt hiteles szöveggel). 251

Schermann E.: A szerzetes rendek exemptiojának kialakulása i. m. 57-133., 79-85. 252 jgy például I. Ottó 936. október 17-én kelt oklevele, amelyben Corvey apátság birtokait és jogait sorolta fel. Itt azt olvassuk, hogy „Folcmarus venerabilis abbas Nouae Corbeiae rogavit, ut eidem monasterio talem concederemus libertatem qualem ab antecessoribus nostris Francorum regibus accepisse dinoscitur" - Monumenta Germaniae Historica Die Urkunde der deutschen Könige und Kaiser (Diplomata regum et imperatorum Germaniae) 1. Die Urkunden Konrad I., Heinrich I. Und Otto I. Bearbeitet von Theodor Sickel. Hannover 1879-1884. (München 1997.) - a továbbiakban DO I. - п. 3., 92. Ezután egy immunitás-formula következik. Ugyanezt találjuk a 937. június 30-án a hamburgi egyháznak adott oklevélben: „talem libertatem et tuitionem monasteriis in eius episcopio consistentibus, qualem cetera per nostrum regnum monasteria noscuntur habere" - DO I. п. 11., 98. III. Ottó oklevelei közül kettőt emelhetünk ki. Az egyik a 994. december 22-én Waldkirch részére adott kiváltságlevél, amelyben a következőket olvassuk: „talem donamus atqua largimur libertatem, qualem Augea, Corbeia aliaque monasteria habent nostro regni" - DO III. п. 157., 569. A másik