Századok – 2004

Tanulmányok - Ladányi Andor: Az egyházak és a felsőoktatás a dualizmus korában I/3

AZ EGYHÁZAK ÉS A FELSŐOKTATÁS A DUALIZMUS KORÁBAN 29 nároktól nem követeli, hogy négy évig egyetemre menjenek, hanem csak azt kívánja, hogy felsőbb tanfolyamot végezzenek, s ezt végezhetik Pannonhalmán is". Ez meg is valósult Pannonhalmán (ahol már az 1870/71. tanévtől folyt szervezett tanárképzés). A rend főiskolájának tanárképző intézete a csekélyszámú hallgató számára rendszeres szaktárgyi és pedagógiai oktatást, a korabeli egyetemi képzésnél hatékonyabb képzést nyújtott. A középiskolai tanáregyesület folyóiratának cikkírója szerint e főiskola tanárképző intézetében „8 tanár készített elő 17 tanárjelöltet a vizsgákra. Hogy ezek a tanárjelöltek jól megállják a vizsgát, bizton hiszem, mert Kármán és Beöthy nem győzik dicsérni a bencés jelöltek készültségét". A többi tanítórend tanárképző intézetei is fokozatosan létrejöttek: 1889-ben a cisztercitáké előbb Zircen, majd Budapesten (utóbb Bernandinum elnevezéssel) a premontreieké — a Norbertinum — 1894-ben, ugyancsak 1894-ben a piarista Kalazantinum Kolozsvárott, 1895-ben pedig Budapesten (1916-ban e két intézmény összevonva a fővárosban működött tovább). E tanítórendek tanárjelöltjei — a bencésektől eltérően — az egyetemi előadásokat kötelesek voltak hallgatni, Trefort azonban 1888. június 20-i rendelkezésével lehetővé tette, hogy ők a teológiai végzettség megszerzése után a nyelvi és történelmi szakokon kétéves, a matematikai-természettudományi szakokon hároméves egyetemi szaktanulmányok után tehessenek tanári képesítő vizsgát. A katolikus tanárképzés ügye a szerzetesrendek tanárképző intézeteinek kialakítását követően is néha felmerült; így pl. az autonómia-mozgalom során Steiner püspök említett javaslatában azt kívánta, hogy „addig is, míg teljes egyetemet létesíthetünk, a kath. tanárok képzése czéljából a bölcsészeti szak mihamarább létesíttessék".21 A felekezeti jogakadémiák problémái Az utolsó téma, amellyel foglalkoznunk kell, a felekezeti jogakadémiák kérdésköre. A jogakadémiák a magyar felsőoktatás sajátos, unikális intézményei voltak. (Ausztriában a hasonló intézményeket még 1810-ben megszüntették, és azokat Magyarországon is a neoabszolutizmus idején az 1855. évi Thun-féle reform csak átmeneti jellegüeknek tekintette, addig, amíg az általános műveltségi színvonal emelkedése lehetővé fogja tenni, hogy valamennyi joghallgató teljesértékű, egyetemi képzésben részesüljön.) A jogakadémiák a 60-as években és a 70-es évek első felében — figyelembe véve azt a körülményt, hogy Magyarországon hosszú ideig csak egy egyetem mű-21

Az 1875. évi KI XIV k. 146., XV k. 140.; Az 1881. évi KI I. к. 4&-51., XIV k. 27., 42^14., XV k. 336-388.; Az 1881. évi KN X. k. 304.; Az 1881. évi FN I. к. 431-432.; EPL Simor Cat. 41. 4503/1882.; ELTE L 14/e. 201/1883-84., 313/1987-88.; Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor. Az 1896. évi ezredéves kiállítás eredményei. IX. k. Budapest, 1898. 580-581.; Berzeviczy Albert: Trefort Ágoston emlékezete. A Magyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek. XVII. k. 14. sz. Budapest, 1917. 17-20.; Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny 1903/04. 649.; A Pannonhalmi Főapátsági Főiskola Evkönyve az 1910—1911-iki tanévre. 10-40., 78-90.; Horváth Konstantin-. A Hittudományi és Tanárképző Intézet története. 1889-1939. Budapest, 1939. 5-28.; Balanyi György-Bíró Imre-Bíró Vencel-Tomek Vince-. A magyar piarista rendtartomány története. Budapest, 1943. 221-226.