Századok – 2004
Tanulmányok - Kiss Gergely: A Pannonhalmi Apátság egyházjogi helyzete a 11-13. században II/265
A PANNONHALMI APÁTSÁG A 11-13. SZÁZADBAN 283 is hangsúlyozta, hogy pontos ismereteket csak a privilégiumok vizsgálatával lehet szerezni.8 7 A pápai megnyilatkozás több fontos tanulsággal szolgál. Az első és legfontosabb ezek között, hogy nem minden exempt egyház fizetett cenzust. E-zeket a pápa, az éppen általa bevezetett új formulával, specialiter beati Petri iuris-t élvező egyházaknak nevezte. Továbbá, az évi adót fizető egyházak közül csak a második csoportba tartozók tarthattak igényt az exemptiora, az első csoport pusztán oltalomban részesült, amely nem járt együtt a püspöki hatalom megvonásával, így tehát a pápa azokat az egyházakat tekintette exemptnek, amelyek a) bár nem fizetnek cenzust, de egyéb módon mentesülnek a püspöki hatalom alól; b) fizetnek évi adót ad inditium percepte libertatis és „különleges módon Szent Péter jogához", azaz kizárólag a pápa alá tartoznak (ecclesie que specialiter beati Petri iuris existunt). Ezzel a különbségtétellel azonban a cenzust nem fizető egyházak esetében még nem volt megoldott a probléma, hiszen itt az évi adó hiánya megfosztotta az Apostoli Széket egy egyszerű és hatékony kritérium alkalmazásától.88 A korábban említett, 7. század közepi törekvések mögött az ír hatás egy újabb hulláma állt.8 9 Ez a folyamat azonban a 8. század közepétől jelentősen lefékeződött a Karoling uralkodók egyházpolitikájának köszönhetően. A 742., illetve a 744. évi zsinatok egyértelműen felléptek a püspöki hatalom alól magukat kivonni szándékozó apátságok ellen. A korabeli privilégiumok általában jobbára a püspöki joghatóság fenntartását hangsúlyozzák, az egyetlen „engedmény" a szabad apátválasztás és a kolostori birtok védelmére vonatkozó rendelkezés volt. Ezt a felfogást tette magáévá Anianei Szent Benedek is, aki éppen püspöki segít-87 ,,Alexander III A. de Summa subdiacono nostro, apostolice sedis legato. Recepimus litteras quas pro ecclesiis nostris censualibus contra venerabilem fratrem nostrum Bfonifacium] Novariensem episcopum direxisti, et earum tenore perpendimus, qualiter ad iura nostra servanda vigil existas. Ceterum discretioni tue volumus non latere, quod, sicut non omnes ecclesie que specialiter beati Petri iuris existunt, annuatim apostolice sedi censum exsolvunt, ita пес omnes censuales ab episcoporum subiectione habentur immunes. Inspicienda sunt ergo privilégia ipsarum ecclesiarum et ipsorum tenor diligentius attendendus, ut si fuerit deprehensum, quod ecclesia que censum exsolvit, specialiter beati Petri iuris existât et ad inditium percepte libertatis census annuus conferatur, non immerito poterit speciali prerogativa gaudere. Si vero ad inditium percepte protectionis census solvitur, nichil ex hoc iuri diocesani episcopi videtur subtractum. [Kiemelés - K.G.] Cum igitur constet presbiterum Sancti Zenonis prefato episcopo obedientiam promisisse in ordinatione sua, sicut in iure confessus asseritur, nolumus, quod cum vei alios qui similem causam habent contra prefatum episcopum vel alios tueraris, quia sicut iustitiam nostram a fratribus et coepiscopis nostris nobis volumus conservari, ita iura sua custodire nos convenit illibata." - JL 14037., idézi: Falkenstein, L.-. La papauté et les abbayes françaises i. m. 22-23., vö.: Fabre, E\ Etude sur le Liber Censuum i. m. 101. 88 A másik (b) esettel hozhatjuk összefüggésbe a Liber Censuum összeállítását (1192), amelynek alapgondolata a pápai tulajdon volt, ahogy azt maga Cencius Savelli is kifejezte: „in ius et proprietatem beati Petri consistentes"., 1. Fabre, P: Etude sur le Liber Censuum i. m. 113. A szerzőre, a mű keletkezésére forrásaira 1. Fabre, P: Etude sur le Liber Censuum i. m. 2-25. A munka később is használatban volt erre mutatnak például III. Ince 1199. január 26-i (Regesta pontificum Romanorum inde ab anno post Christum natum MCXCVIII ad annum MCCCIV I—II. Edidit Augustus Potthast. Berolini 1874-1875. Új kiadása: Graz 1957. — a továbbiakban: Potthast — 578.), 1205. május 2-i és 3-i (Potthast 2482., 2485.), 1215. április 10-i (Potthast 4971.), III. Honorius 1218. május 26-i (Potthast 5816.), IV Orbán 1264. március 21-i, IV Márton 1282. március 7-i (Potthast 21862.), IV Miklós 1289. október 3-i, 1290. szeptember 13-i (Potthast 23399.) oklevelei, idézi: Fabre, P: Etude sur le Liber Censuum i. m. 5-6. 89 Lemarignier, J.-Fr.: Étude sur les privilèges d'exemption i. m. 5-7.; Falkenstein, L.: La papauté et les abbayes françaises i. m. 46-47.
