Századok – 2004
Tanulmányok - Kiss Gergely: A Pannonhalmi Apátság egyházjogi helyzete a 11-13. században II/265
A PANNONHALMI APÁTSÁG A 11-13. SZÁZADBAN 281 pontja annak — különösen az első elem miatt —, hogy a kolostorok teljesen kikerüljenek a püspöki hatalom alól.7 5 A libertás már igen korán, az 535. évi karthágói zsinat rendelkezései között felbukkant a szerzetesekkel kapcsolatban. Az itt szereplő libertás plenissima, akárcsak későbbi, 6-7. századi előfordulásai azonban nem jelentették az adott intézmény feletti püspöki joghatóság megszüntetését, pusztán a kolostori vagyon épségét, a püspöki túlkapások korlátozását szolgálták. A korszakban gyakran találkozunk püspöki privilégiumokkal is, amelyek általában szintén csak oltalmat biztosítottak, és ezt lehet elmondani a királyi, illetve pápai oklevelekről is.7 6 A libertás oltalom jellege nem sokat változott a Karoling időszakban sem, rendre olyan értelemben jelent meg, mint az előző korszakban.7 7 Sajátos variáns az ún. libertás romana. A libertás ecclesiae romanae kifejezés elsőként I. Miklós pápa idején jelent meg, itt jelentése a világi uralommal szembeni sérthetetlenséget fejezte ki.7 8 A libertás az Ottók korabeli birodalmi egyház keretei között is számos alkalommal megjelent: az uralkodó oltalmába vette az adott kolostort, garantálta birtokai sérthetetlenségét és a szabad apátválasztás fenntartását. Ily módon arra a következtetésre juthatunk, hogy a libertás fogalmát az uralkodó által adott oltalom, immunitás kifejezésére alkalmazták. Emlegetése tehát nem volt más, mint a birodalmi egyházhoz kötődő szabadság. A korabeli pápai privilégiumok ezt a szabadságot erősítették meg, anélkül, hogy változtattak volna a jogi helyzeten.79 A korai időszakban (6-11. század) tehát a libertás alapvetően az egyházi vagyon sérelmére elkövetett vétkek, túlkapások elhárítására szolgált, megfelelő ellentétpárjai a dominatio, ditio, potestas, iuris ditio voltak, így nem meglepő, hogy gyakran kifejezetten immunitás és oltalom értelemben szerepelt.80 Változások következtek viszont VII. Gergely idején. Privilégiumaiban egyfelől továbbra is megtalálható volt az oltalom adományozása, megerősítése, ugyanakkor feltűnt a libertás olyan értelmezése is, amely már minden más hatalom alól, legyen az püspöki, világi, ki akarta vonni az adott egyházi intézményt. Ez az exemptio értelemben használt libertás az 1070-es évek végén és főleg az azt követő évtizedtől egyre gyakrabban jelent meg a forrásokban. Ez azonban már 75 Szaivert, W: Die Entstehung und Entwicklung der Klosterexemption i. m. 279-281. A libertas jelentésével kapcsolatban érdekes nézetet fogalmazott meg Szabó-Bechstein. Véleménye szerint az itt idézett püspöki privilégiumok egy részében (például Rebais, Soissons) a teljes exemptio érhető tetten, míg másokban (például Emmo és Berthefrid püspökökében) csak a püspöki hatalom korlátozásáról volt szó. Mindezekben általában az I. Dagobert-féle oklevelet idéző, Burgundofaro által kiadott privilégium szövegét követik, éppen ezért nem világos, miként következtetett ezekből a kutató két eltérő jogállapotra, 1. Szabó-Bechstein, B. : Libertás ecclesiae i. m. 33-34. 76 Szabó-Bechstein, В.: Libertás ecclesiae i. m. 27-38. 77 Szabó-Bechstein, ő. : Libertás ecclesiae i. m. 38-47. Egy sajátos használata azonban kimutatható, igaz ez általában a papság és a világiak viszonyára vonatkozott. Ez az ún. libertás sacerdotalis (vagy episcopalis) lényegében a laikus-egyházi elkülönítésére utalt, s tipikusan olyan forrásokban jelent meg, ahol a világiak Egyház feletti uralmát vitatták a klerikusok, 1. Szabó-Bechstein, B. : Libertás ecclesiae i. m. 47-55. 78 Szabó-Bechstein, В.: Libertás ecclesiae i. m. 55-58. 79 Szabó-Bechstein, В.: Libertás ecclesiae i. m. 58-101. 80 Fabre, P: Etude sur le Liber Censuum i. m.; Pfaff, V: Sankt Peters Abteien i. m. 154-156., vö.: JL 3716., 3722., 3800., 3827., 3900., 4028., 4201., 4319., 5160., 5279., 5701., 5542., 5545., 7250.
