Századok – 2004
Tanulmányok - Kiss Gergely: A Pannonhalmi Apátság egyházjogi helyzete a 11-13. században II/265
A PANNONHALMI APÁTSÁG A 11-13. SZÁZADBAN 277 apát panaszára — akit a püspök nem volt hajlandó megáldani — a pápa meghagyta a püspöknek, hogy tartózkodjon a kolostorba való belépéstől, ott ne tartson nyilvános istentiszteletet, amely a betóduló tömeg miatt megzavarná a szerzetesek nyugodt életét. Megparancsolta továbbá, hogy ne vonakodjék az apátot megáldani.5 8 I. Gergely a ravennai Szt. Apollinaris ügyében meghagyta az érseknek, hogy papjai pusztán imádkozás céljából lépjenek be a kolostorba, de csak akkor, ha erre az apáttól engedélyt kértek.59 A pápa számos privilégiumot adott, amelyek mind a kolostorok feletti indokolatlan püspöki beavatkozást korlátozták, így például az arles-i Szt. Trophisme (599), Autun (602),6 0 stb. esetében. Mindezekből a megnyilatkozásokból világosan kiderül, hogy a pápa nem a kolostorok megyéspüspöki hatalom alóli mentessége mellett foglalt állást, azaz nem lehet szó exemptiovól. A pápai döntések és parancsok minden esetben a püspökök részéről tapasztalható túlkapásokat igyekeztek orvosolni, megelőzni. Az idézett megnyilatkozásokban nem találjuk annak nyomát, hogy I. Gergely megszüntette vagy akárcsak korlátozta volna a püspök kormányzati hatalmát. Minden esetben arra az álláspontra helyezkedett, hogy a túlkapásokkal szemben fenn kell tartani a kolostorok belső életének háborítatlanságát, vagyonuk épségét.6 1 58 Regesta pontificum Romanorum ab condita ecclesia ad annum post Christum natum MCXCVIII. I—II. Edidit Philippus Jaffé, editionem secundam correctam et auctam, auspicis Guilelmi Wattenbach curaverunt S. Loewenfeld, E Kaltenbrunner, P Ewald. Lipsiae 1885-1888. [JK = F. Kaltenbrunner-. Von den Anfangen bis zum Pontifikat Pelagius' II. (590); JE = P Ewald: Vom Pontifikat Gregors I. (590) bis zum Pontifikat Johannes' VIII (882); JL = S. Loewenfeld-. Vom Pontifikat Marinus I. (882) bis zum Pontifikat Celestins III (1198)1 JE 1362. „Pro qua re fraternitatem tuam hortamur, ut obeunte abbate monasterii ipsius ecclesia tua in describendis providendisque adquisitis adquirendisque eiusdem monasterii rebus nulla se occassione permisceat. Abbatem vero eidem monasterio non alium, sed quem dignum moribus atque aptum disciplinae monasticae communi consensu congregatio tota poposcerit, ordinäre te volumus. Missas autem illic publicas per episcopum fieri omni modo prohibemus, ne in servorum dei recessibus popularibus occasio praebeatur ulla conventibus et simpliciores ex hoc animas plerumque, quod absit, in scandalum trahat frequenter quoque mulieris introitus." - RGI V 49., 348-349.; Lemarignier, J.-Fr.: L'exemption monastique i. m. 292.; Schwarz, W.: Iurisdicio und Condicio i. m. 57.; Falkenstein, L.: La papauté et les abbayes françaises i. m. 41-42. 59 RGI VI. 24. Idézi: Lemarignier, J.-Fr.: L'exemption monastique i. m. 292. 60 JL 1875., 1876., 1877. Autun apátja, Lupus szembekerült püspökével, a vita rendezését a pápa a tartományi zsinat elé utalta, 1. Lemarignier, J.-Fr.: L'exemption monastique i. m. 292. 61 Ennek hangsúlyozása különösen fontos, mert számos kutató éppen I. Gergely leveleiből és privilégiumaiból kiindulva állította, hogy ezek az exemptio első kézzelfogható jelei, 1. pl. Lemarignier, J.-Fr.: Etude sur les privilèges d'exemption i. m. 2-5.; Letonnelier, G.: L'abbaye exempte de Cluny i. m. Véleményüket részben arra alapozták, hogy a pápa által használt formulák megegyeznek az ún. Liber Diurnus három fontos formulájával (LD 32., 77., 86.). E tekintetben a későbbi kutatás azonban új eredményeket hozott, hiszen kiderült, hogy ezeket a formulákat a későbbi, 10-11. századi források eredeti összefüggésükből kiszakítva alkalmazták, vö. Hirsch, H. : Untersuchungen zur Geschichte des päpstlichen Schutzes i. m.; Pitz, E.: Papstreskripte i. m. 147.; Mordek, H.: Libertás monachorum i. m. 8. sk., 15. sk.; Szaivert, W: Die Entstehung und Entwicklung der Klosterexemption i. m. 282-285.; Schwarz, W.: Iurisdicio und Condicio i. m. 57.; Pfaff, V: Die päpstlichen Klosterexemptionen i. m. H. Appelt hívta fel a figyelmet arra, hogy a pápa megnyilatkozásaiban nincs egységes rendezőelv, rendszer, döntései mindig egyedi esetekre korlátozódnak. A pápa célja egyfajta védelem, oltalom biztosítása volt, amely nem sértette a kolostorok püspöki alávetettségét, csupán a jogtalan püspöki beavatkozást korlátozta, 1. Appelt, H.: Die Anfänge des päpstlichen Schutzes i. m. 104-105., vö. még Szabó-Bechstein, В.: Libertás ecclesiae i. m. 32.; Falkenstein, L.: La papauté et les abbayes françaises i. m. 43.
