Századok – 2004
Tanulmányok - Kiss Gergely: A Pannonhalmi Apátság egyházjogi helyzete a 11-13. században II/265
A PANNONHALMI APÁTSÁG A 11-13. SZÁZADBAN 273 iurisdictionis részeként — büntető hatalommal bír a kolostorok felett, sőt még azt is meghagyta, hogy a szerzeteseknek évente egyszer a püspök által meghatározott helyen össze kell gyűlniük.3 2 Ebben szintén a kormányzati hatalom érvényesülését láthatjuk. Sajátos intézkedéseket hoztak az 517. évi epaoni és az 515-523 között tartott agaunumi zsinatokon. Az első esetben arról értesülünk, hogy amennyiben vita támadna az apát felfüggesztése körül, a püspök az ügyet köteles az érsek elé terjeszteni.3 3 Nem lehet vitás, hogy a felfüggesztés (suspensio) a püspök döntése volt, a kormányzati hatalom gyakorlását jelentette. A másik határozat nehezebben értelmezhető. Itt ugyanis úgy döntöttek, hogy a Szt. Móric apátság szükség esetén jogorvoslatért a pápához fordulhat.3 4 533-ban egy újabb orléans-i zsinat úgy határozott, hogy a püspök, a rendelkezését be nem tartó apátot kiközösítheti.3 5 Az 554. évi arles-i zsinat a chalcedoni rendelkezésekhez tért vissza,3 6 míg az 573 és 606 közé tehető auxerre-i gyűlés azt is kimondta, hogy azt az apátot, aki a szerzetesek vétségeit nem jelenti a püspöknek vagy a főesperesnek, el kell távolítani a kolostor éléről, és máshová kell áthelyezni.3 7 Ezekben az esetekben is a püspök kormányzati hatalmának érvényesülését tapasztalhatjuk. Úgy tűnik tehát, hogy az 5-6. századi zsinati határozatok következetesen úgy foglaltak állást, hogy a kolostorok a püspöki hatalomnak — mind rendi, mind kormányzati értelemben -— alá vannak vetve.3 8 E határozatok mellett azonban megfigyelhetők olyan zsinati döntések is, amelyek bizonyos önállóságot biztosítottak a monostoroknak. Az első ilyen jellegű határozatra négy évvel Chalcedon után került sor. A 455. évi arles-i zsinaton ugyanis megvitatták Fréjus püspökének, Theodornak és Lérins apátjának, Faustusnak a vitáját. Az ellentét alapja a papi rendekre bocsátás és a chrisma szentelése volt, valamint az idegen papok befogadása a kolostorba. A zsinat határozata szerint a püspök csak a klerikus szerzeteseket szentelhette fel, míg a laikus testvéreket a püspök nem szentelhette fel önhatalmúlag, csak az apát engedélyével.39 Mindezt J.-Fr. Lemarignier úgy értékelte, hogy itt a püspöki joghatóság megszűn-32 Monumenta Germaniae Historica, Concilia, Concilia aevi Merovingici [511-695]. Hrsg. von E Maassen. Hannoverae 1893. (Nachdruck: 1989) — a továbbiakban: MGH Cone. I. — 6. A püspök és az apát viszonyának alapvetése a zsinat rendelkezése szerint az volt, hogy a szerzetesek „pro humilitate religionis in episcoporum potestate consistant et si quid contra regolam fecerint, ab episcopis conrigantur". L. még Szabó-Bechstein, В.: Libertás ecclesiae i. m. 30.; Schwarz, W.: Iurisdicio und Condicio i. m. 44. 33 MGH Cone. I. 24. 34 Hefele, C. J. von: Conciliengeschichte i. m. II. 671. 35 MGH Cone I. 64. 36 „Ut monasteria vei monachorum disciplina ad eum pertinet episcopum, in cuius sunt territorio constituta". Idézi Schwarz, W: Iurisdicio und Condicio i. m. 44. 37 MGH Cone. I. 118., 178. 38 Vö. Szaivert, W. : Die Entstehung und Entwicklung der Klosterexemption i. m. 268-269. 39 „[...] Hoc enim et rationis et religionis plenum est, ut clerici ad ordinationem episcopi débita subiectione rescipiunt, laica vero omnis congregatio ad salam ас liberam abbatis proprii, quem sibi ipsa elegerit, ordinationem dispositionemque pertineat. Neque ex ea sibi episcopus quidquam vindicet." Itt arra gondolhatunk, hogy a püspöknek megtiltották, hogy önhatalmúlag rendelkezzék a laikus testvérek felett. Az ordinatio és a dispositio kifejezések együttes használata talán arra utalhat, hogy itt általában a szerzeteseket hátrányosan érintő püspöki túlkapások korlátozásáról van szó, 1. Schwarz, W.: Iurisdicio und Condicio i. m. 38.; Hefele, C. J. von: Conciliengeschichte i. m. II. 583., vö. Szabó-Bechstein, В.: Libertás ecclesiae i. m. 30-31.; Berzdorf, F.: Autonomie und Exemption i. m. 16.
