Századok – 2004

Tanulmányok - Ladányi Andor: Az egyházak és a felsőoktatás a dualizmus korában I/3

AZ EGYHÁZAK ÉS A FELSŐOKTATÁS A DUALIZMUS KORÁBAN 27 és bár a professzorok „fluktuációja" nem szűnt meg — egy-két éves tanári működésük után pl. Glattfelder Gyula csanádi, Prohászka Ottokár székesfehérvári, a kiváló történész Karácsonyi János pedig nagyváradi kanonok lett — e kaira több kitűnő képességű tanár (így Székely István és Schütz Antal) nyert kinevezést, és az ötéves tanulmányi időnek 1913-ban történt bevezetése, új tanszékek szervezése a hallgatók alaposabb képzését tette lehetővé. A debreceni református hittudományi kar e korszakbeli négyéves működéséről nem lehet értékelő megállapításokat tenni; tanárai közül kiemelendő Zoványi Jenő, az egyháztörténet, a szabadelvű teológia nagytudású művelője és Erdős József, a konzervatív irányzat elismert képviselője. A református teológiai oktatással kapcsolatban — korábban és a későbbiekben is — gyakran felmerültek a gyakorlati lelkészi tevékenységre való felkészítés problémái. A nagyszámú — negyvennél több — főiskolai szintű teológiai intézmény színvonaláról nem tudunk képet alkotni. A katolikus főiskolákkal kapcsolatban figyelmet érdemel Trefort 1888. január 4-i, Simor érsekhez intézett levele, amelyben kifejtette, hogy azok nem képesek a papképzés és az általános közművelődés követelményeinek eleget tenni, mert a tananyag nem felel meg a kor követelményeinek, az alacsonyan dotált tanárok pedagógiai felkészültsége elégtelen és az új tudományos eredményekben tájékozatlanok. Mindezek „tudományos és pedagógiai tekintetben tespedést és elmaradást hoznak", aminek következménye a papi nemzedék hanyatlása; s ezért felvetette a kisebb papnöveldék összevonásának kérdését. Az érsek keményhangú válaszában hangsúlyozta, hogy a papnevelés az egyház „legbensőbb ügye", amelybe a miniszter nem szólhat bele, és rámutatott arra, hogy az egyházmegyei szemináriumok tanárai közül igen sokan kiterjedt publikációs és szerkesztői tevékenységet folytatnak, míg az egyetem hittudományi kara tanárainak többsége önálló irodalmi munkásságot nem fejt ki.20 A középiskolai tanárképzés és a szerzetesrendek A protestáns egyetem tervével kapcsolatban már említés történt arról, hogy a református egyházi körök különösen fontosnak tekintették a tanárképzés ügyét, „a tanárképző intézettel összekötött" bölcsészeti fakultás létesítését. De nagy súllyal vetődött fel e kérdés a katolikus egyházban is, elsősorban a szerzetesrendek középiskolai tanárainak képzését illetően, a középiskolai törvény munkálatai során. 20

A hittudományi karok kérdésére: Századunk 1869. júl. 22. 1.; Szabad Egyház 1869. aug. 14. 1.; Az 1869-dik évi KI IV k. 262-270.; Az 1872. évi KI VII. k. 346-347, 361.; A pesti magyar királyi tudomány-egyetem javaslatai ezen egyetemnek újból szervezése tárgyában. Budán, 1870. 15-17., 34-35.; Irodalomtörténeti Közlemények 1930. 64-66.; Magyar Tanügy 1873. 54-58.; Vértesy Miklós: Három hittudományi kar vagy egy sem. Eötvös József 1870-es törvényjavaslata a pesti egyetemről. Világosság 1975. 11. sz. 687-690.; Az 1881. évi KI XXI. k. 210-212.; Az 1896. évi KN IV k. 269-270.; Berzeviczy: i.m. 90-94.; A magyarországi református egyház egyetemes konventjének 1900. ápr. 25-i, 1904. jún. 6-i és 1906. ápr. 25-i ülésének jegyzőkönyve; A magyarországi református egyház országos zsinata 1906. márc. 28-i ülésének jegyzőkönyve; Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1911. 24. sz. 387-389.; Lelkészegyesület 1911. 23. sz. 9-10., 24. sz. 7-8., 26. sz. 5-7., 29. sz. 8., 30. sz. 2-4.; MOL К 636 191114/1928.; A magyarországi ágostai hitv. evangélikus egyház 1911. nov. 8-11-i, 1912. nov. 6-9-i, 1913. okt. 18-i és 1916. nov. 8-11-i ülésének jegyzőkönyve; A bécsi Pázmáneum. Budapest, 2002. 212-213.