Századok – 2004
Figyelő - Vofkori Mária: Imreh Istvánról I/223
226 FIGYELŐ katársa előtt.6 A már akkor közfeladatokra készülő diákoknak egy lelkes csoportja szegődött a kitűnő szervezőképességű Venczel mellé, azért, hogy a Dimitrie Gusti féle monografikus szociológia elveinek megfelelően, a modern szociológia eszközeivel vizsgálják Bálványosváralját, a történelmi műltú Belső-Szolnok megye-i falut. Ennek a vizsgálódásnak, kutatásnak, a maga rendjén hozzá kellett volna járulnia az erdélyi falvak korszerűsítési lehetőségeinek pontosabb körvonalazásához. Maga a bálványosváraljai falukutatás, azzal a Venczel Józseffel, aki a monográfia tárgyát, „a falut nemcsak időbeli egységként, hanem jelenbeni összefüggési totalitásként szemlélte"7 , azzal a Venczellel, aki módszertanilag fel volt vértezve a szociológia tudományának kelléktárával, meghatározó volt az ETI berkeiben munkálkodó Imreh István életében. Minden valószínűség szerint már jóval korábban élt benne a múlt, a történelmi előzmények megismerésének szükségessége, hisz egyetemi hallgatóként kutatott az Erdélyi Múzeum Levéltárában, a Székely Nemzeti Múzeum kézirattárában, felmérte a háromszéki Sepsibodok társadalmát, de valószínűnek tűnik, hogy a megismeréstől a felismerésig vezető út megtételéhez a bálványosváraljai kutatás adta meg a végső lökést. És a felismeréstől kezdve, ha nem is egyenes, ha kitérőkkel teljes is, de ott van, látható és járható maga az út. 1944-ben már gazdaságtörténeti témájú — a székely közbirtokossággal foglalkozó — dolgozattal, disszertációval szerezte meg doktori címét. 1947-ben pedig megjelent nyomtatásban az a műve, amelyet az Imreh István-i életmű határkövének vagy, ha zenei asszociációval szeretnénk élni, akkor az életmű alaphangjának leütéseként, megszólalásaként tarthatunk számon. Az eredetileg az első Kelemen Lajos-emlékkönyv számára készült írás 1947-ben az ETI kiadásában önállóan látott napvilágot Székely falutörvények címen. Benkő Samu szerint ez volt „az első olyan nyomtatásban megjelent mű, amelyben felsejlenek Imreh István történetkutatói és írói erényei".8 Demény Lajos azt írta róla, hogy „Itt (az ETI-ben) készítette és adta ki az egész életében legkedveltebb kutatói témáját elemző Székely falutörvények dolgozatát."9 Wellmann Imre pedig egyenesen azt mondta, hogy „A döntő lépést azonban e téren Imreh István tette meg székely falutörvények rendszeres gyűjtése, közkinccsé tétele és feldolgozása révén. Mái- 1947-ben közreadja három háromszéki község öt XVII-XVIII. századi falutörvényét [...] megismerésük nélkül pusztán vázlatos és bizonytalan képet kapnánk a népi élet számtalan jelenségéről."10 Mintha az elejétől fogva az életművén dolgozott volna. Mert a Székely falutörvények után bármit veszünk is a kezünkbe Imreh Istvántól, láthatjuk az utat, a megtettet és azt is, amit még megtenni vágyott. Az 1944-1947 közötti évek azonban háborús és háború utáni évek voltak, olyanok, amelyek nem kedveztek kimondottan a tudományok művelőinek. A tu-6 Imreh István: Venczel József öröksége. - Venczel József: Az önismeret útján. Bukarest, 1980. 5-25. [A továbbiakban: Venczel József öröksége.] 7 Ua. 18. 8 Benkő: A múltidéző titka. 12. 9 Demény Lajos: A rendtartó székely falu történésze. - A hét (Bukarest), 25(1994). 39: 11. 10 Wellmann Imre: Földközösségtől faluközösségig - kutatások és felfogások Tagányi Károlytól Imreh Istvánig. - Ethnographia. Budapest, 100 (1989).1-4. 291-292.
