Századok – 2004

Közlemények - Tilkovszky Loránt–Weidinger Melinda: Magyar memorandum és német válasz. A Duna-medencei kisebbségi problematikáról 1931-ben. II. I/159

MEMORANDUM A KISEBBSÉGI KÉRDÉSRŐL 1931-BEN 199 tanévben 454 népiskolában alkalmazták a német nyelvet. Ezek közül összesen csak 47 iskola volt „A" típusú. így a német községeknek csak mintegy 10%-ában van olyan típusú kisebbségi iskola, amely általános felfogás szerint az egyetlen ténylegesen használható. Egyébként utalhatunk arra, hogy az itt lévő számok szerint az „A" típusú iskolák száma 1924-óta — akkor 49 volt — nem növekedett, még csökkent is 2 iskolával. Az „A" típusú állami és községi iskolák részesedése ma csak mintegy 2%, míg az összes kisebbségi iskolában való részesedése együttesen 13,2%. A „B" típus esetében hasonlók a viszonyok. A ,,B" típusú iskolák az 1929/30-as tanévre a legmagasabb számot, mégpedig 273-at, vagy az összérték 60%-át jelentik. A magyar iskolák ,,B" típusának már jelenlegi formája is tetemes hiányokat mutat fel. De a „C" típusú iskolák egyáltalán nem számítanak már valódi kisebbségi iskolának. Mert ennél a típusnál minden tantárgy esetében a magyar az oktatási nyelv, míg a német nyelv csak egy tantárgy amit rendszerint már nem a legalsóbb, hanem csak a harmadik osztályban kezdenek, és csak heti két órában tartanak. A „C" típus esetében így a kisebbségi iskolások nem részesülnek német nevelésben. Ezt a kisebbségi kérdésben érdekelt mérvadó nemzetközi személyiségek által is elismert felfogást a német kisebbség vezetői mindig is hangsúlyozták iskolaköveteléseik megalapozásánál. 1927 júniusában azután a magyar kormány is megígérte egy konferencia alkalmával a németség képviselőinek — cáfolat nélkül maradt sajtójelentések szerint is — a „C" típusú iskolák „B" típusúvá változtatását. Ennek a változásnak egy 4—5 éves időszakon belül azzal a hatással kellene járnia, hogy a „C" típus végül csak kevés, egészen kicsi magyar és német vegyesnyelvü falvakban maradna fenn. Lényegében a „C" típusnak teljesen el kellene tűnnie a német településterületeken. De sajnos a még meglévő „C" típusú iskolák magas száma azt mutatja, hogy az 1927-ben adott ígéret csak igen hiányosan valósult meg. Az 1927-es konferencián csak a következő tanévre kb. 45 „C" típusú iskola átalakítását tervezték „B" típusúvá. Valójában a konferencia óta máig eltelt időszakban a „B" típusúvá átalakított iskolák száma lényegesen elmaradt az eredetileg egy évre tervezett átalakítások száma mögött. Az utóbbi két évben az átalakítás csaknem teljesen elakadt, vagy részben csak papíron történt meg. Figyelemre méltó, hogy épp az állami iskolák esetében egyáltalán nem kezdték meg a „C" típusúak ,,B" típusúvá átalakítását, vagy mégis kb. 2-3 esetben, míg a felekezeti iskolák relatíve erőteljesebben, de még elégtelen módon vették ki részüket az átalakításból. A magyar emlékirat a kisebbségi iskolák típusának megválasztásánál a szabad akaratnyilvánítás alapelvére hivatkozik. A kisebbséghez tartozók szabad akaratnyilvánításának alapelve magában véve teljesen helyeselhető, de az a feltétele, hogy befolyásolhatatlanul legyen hatékony Magyarországon a kisebbségi iskolák nem a kisebbségi igazgatás valamely szerve alá tartoznak, hanem vagy a magyar állam, a községek, vagy a magyar egyházak alá. így az iskolatípus eldöntését mindenekelőtt a vidéki községekben a magyar akarat-irányzatok határozzák meg mérvadóan. Ennél fogva érthető, hogy a magyarországi németség vezetői mindig a kulturális érdekeikre káros „C" iskolatípus általános mellőzésére törekedtek. Ahogy az 1927-i júniusi konferencia is mutatja, a magyar kormány elis-