Századok – 2004
Közlemények - Tilkovszky Loránt–Weidinger Melinda: Magyar memorandum és német válasz. A Duna-medencei kisebbségi problematikáról 1931-ben. II. I/159
MEMORANDUM A KISEBBSÉGI KÉRDÉSRŐL 1931-BEN 193 természetes érdekközösség. A német és magyar kisebbségek egymás közötti viszonya, minden egyes kisebbség kapcsolata az államot igazgató néphez éppúgy, mint a pártpolitikai kapcsolatok magukon a kisebbségeken belül, olyan különbözőek azonban a három országban, hogy nem látszik lehetségesnek mindezen kapcsolatokat, viszonyokat és körülményeket sematikusan közös nevezőre hozni. A politikai célkitűzés a népcsoportok ügye A magyar emlékirat az utódállamokban élő német kisebbségek politikájának szemére veti, hogy az csupán a mindenkori külön érdekeit tartja szem előtt, és a nagypolitikai szempontokat nélkülözi. Az emlékirat továbbá felveti annak szükségességét, hogy a kisebbséget hozzásegítsük a politika nagy irányvonalának felismeréséhez, ha erre ő maga valamilyen okból nem képes. Ezzel szemben utalnunk kell a fent előadott, alapvető német álláspontra a kisebbségi kérdésben. Mint azt hangsúlyoztuk, a német kisebbség összetartozása a német anyaországgal nem politikai, hanem kulturális természetű. Ezért a német birodalmi szervek számára nem lehetséges, hogy a német kisebbségek politikai célkitűzésébe beavatkozzon. Ez sokkal inkább maguknak a kisebbségeknek legsajátabb ügye. J^z együttműködés pszichológiai feltételei Az utódállamokban élő német kisebbségek politikájának megítélésénél nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a német kisebbségeket már mint meglévő kisebbségeket csatolták a békeszerződések egy másik államhoz, míg a magyar kisebbségek csak újonnan, Magyarország területi veszteségei révén keletkeztek, így a német kisebbségek Közép-Európa határainak további más megállapításakor is kisebbségek maradnának. Ezért is érthető, hogy az utódállamokbeli német kisebbségek pszichológiai beállítottságát a magyarsággal szemben döntően az fogja befolyásolni, hogy a mai Magyarország hogyan bánik a határain belül élő német kisebbséggel. Ez a viszonyulás csak azáltal alakítható kedvezően, ha Magyarországon a német kisebbség számára olyan kulturális feltételek jönnek létre, amelyek az utódállamokbeli német kisebbségek számára kívánatos vívmányokként jelenhetnek meg. A magyarországi német kisebbség kulturális helyzetének mindenjavulása automatikusan előnyös hatást gyakorol az utódállamokban élő német és magyar kisebbségek kölcsönös viszonyára! Német részről egy ilyen fejlődést a kultúra keretében mindenesetre a legélénkebben üdvözölnének és támogatnának, mivel a német kormánynak semmiképp sem áll érdekében, hogy a német kisebbségek az utódállamokban magyarellenesen fejlődjenek. Nem tagadható, hogy jelenleg az utódállamokban a két népcsoport kölcsönös kapcsolatát még sajátos lelki feszültségek terhelik. A német népcsoportok elutasítják a szemrehányást, hogy ezen fejleményért az ő oldalukon van a felelősség, és hogy a német kormány a tényállás ismeretében egyetért ezzel a felfogással. A német kisebbségek hiányolják magyar részről álláspontjuk igazságos méltánylását. Sértve érzik magukat azáltal, hogy szemükre vetik: a német népiségi mozgalmat mesterségesen, politikai agitáció révén hozták létre, és kívülről kény-
