Századok – 2004

Közlemények - Tilkovszky Loránt–Weidinger Melinda: Magyar memorandum és német válasz. A Duna-medencei kisebbségi problematikáról 1931-ben. II. I/159

186 TILKOVSZKY LÓRÁNT - WEIDINGER MELINDA Ь/ Orománia bizánci-levantei erkölcsei elárasztják a mai Nagy-Románia teljes államapparátusát. Ehhez kapcsolódik az a tény, hogy a román nép — az utóbbi évtized politikatörténete gazdag bizonyítékokat szolgáltat erre — képtelen bármiféle politikai és morális erőt felmutatni és gyűjteni, amelyek elengedhetetlenül szükségesek, hogy a megnagyobbodott állam kormányrűdját tartósan és szilárdan kézben tartsa. A szellemi és morális erőtartalékokkal, amelyekkel a románság rendelkezik, még külpolitikailag nyugodt egyensúlyi helyzetben is alig lenne lehetséges a legkülönfélébb és a legkülönbözőbb kulturális hagyományokkal rendelkező népeknek ezt a mesterségesen létrehozott konglomerátumát komoly veszélyek és megrázkódtatás nélkül összetartani az állam-épületben. Mennyi súlyos nehézséget jelent ez a feladat, ha egy ilyen államot idegen népek tengere veszi körül, főképp egy olyan, mint az orosz, amelynek jelenlegi rezsimje részéről egészen kiszámíthatatlan lehetőségekre is fel kell készülni. Mindezek a körülmények arra utalnak, hogy mind a magyar, mind a német kisebbségnek egyfelől szellemi és gazdasági erői, pozíciói megtartásán és megerősítésén kell munkálkodnia, hogy azonban egyidejűleg ezzel a — mondhatni —^ mindennapos népi munkával, politikai döntéseinél tisztán lásson, és soha ne felejtse el, milyen anyagból építették és milyen élettartamra azt a politikai épületet, amelyet belakni kénytelenek. Továbbá élesen figyelembe kell venniük a mai idők forrongó-kavargó forgatagát, és a politika nagy irányvonalát ebből kitalálhatják. Ha erre bármilyen okból képtelenek lennének, úgy akkor épp ehhez kell őket hozzásegíteni. Mindezekből az előrebocsájtott tényekből és megjegyzésekből adódik véleményünk szerint a szükségszerűsége annak, 1. hogy mindkét kisebbség alapos felülvizsgálat alá vonja politikai programját, mégpedig hogy megállapíthassa, nem lenne-e itt az idő a regionalizmusért nyíltan harcba szállni, 2. hogy mindkét kisebbség keresse és megtalálja az utakat és lehetőségeket, amelyek az együttműködéshez vezetnek a/ politikai téren: a belpolitikai és a külpolitikai akciókban is /Népszövetségi Ligák Uniója, Interparlamentáris Unió, különböző nemzetközi egyházi szervezetek, kisebbségi kongresszusok/, b/ kulturális téren, с/ a sajtóban, d/ mindkét oldal gazdasági szervezetei és létesítményei között. 3.Nézetünk szerint nem fér kétség ahhoz, hogy a szoros együttműködés mindkét kisebbség számára nagy létérdek. Hogy ezt a közös tevékenységet lehetővé tegyük, mindenekelőtt az ellentéteket kellene kikapcsolni (Szatmár-kérdés, helyi villongások a Bánátban), amelyek jelentősége a politikus messzire tekintő szemei számára igazán érdektelen. 4. Meg kellene fontolni, vajon a többi romániai kisebbség közül a politikailag érettebbeket nem lehetne-e bevonni egy német-magyar kisebbségi