Századok – 2004

Közlemények - Tilkovszky Loránt–Weidinger Melinda: Magyar memorandum és német válasz. A Duna-medencei kisebbségi problematikáról 1931-ben. II. I/159

184 TILKOVSZKY LÓRÁNT - WEIDINGER MELINDA Még röviden megemlítjük, hogy a szatmári telepesek regermanizálásának céljából indított akciót az erdélyi és a külföldi német sajtó élénk kampánnyal kísérte, és a magyarság ellen számos mérgezett nyilat lőtt ki. Éppúgy megjegyezzük csupán, hogy a „Szatmári-Svábok Németországi Egyesülete" jelentős szerepet játszott ebben a mozgalomban, mert egy egészen hamisan és elhibázottan kitűzött célt kíván elérni. Éppen csak a teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy információink szerint egyes szász (Brandsch) és sváb (Kräuter) képviselők közbenjártak a bukaresti kormánynál a német tannyelvnek ezekben a községekben való bevezetése érdekében. Végül megemlítjük azt az információt, hogy a Gauamt a Vatikánhoz beadványt intézett, amely teljesen valótlan és a magyarság számára mélyen sértő állításokat tartalmazott. Ennek a beadványnak az volt a célja, hogy a Szatmár-nagyváradi római katolikus püspökség betöltésénél egy német püspököt támogassanak, habár ebben az egyházkerületben, még ha a Szatmár-terület valamennyi elmagyarosodott telepesét németnek számolnánk is, a magyarok még akkor is többségben lennének. Igazán szomorú színjáték! Már a kiindulási pont is egészen hibás. Miről is van szó tulajdonképpen? Egy kicsiny népcsoportról, amely két évszázad folyamán de facto magyarrá vált. Erről a helyszínen meg lehet győződni. A célkitűzés azonban egyenesen veszélyes az általános kisebbségi érdekek szempontjából, de német kisebbségi álláspontról is! Európa vegyes-nyelvű részeiben nem ismeretlenek az ilyen „beolvasztások és felszívások". A Bánát egyes községeiben a svábokkal egyidőben franciák is letelepültek. A franciák a magyar „elnyomás" következtében a sváb környezetben -germanizálódtak. Mit szólna a Gauamt és a mögötte álló bel-, és külföldi körök, ha egy szép napon francia részről akciót indítanának e franciák népi visszahódításáért? Vagy milyen következményei lennének egy hasonló akciónak a felső-sziléziai germanizált lengyelek, vagy a Memel-vidéki germanizált litvánok visszaszlávosításának érdekében? Quod uni justum, alteri aequum! [Ami jogos az egyiknek, az a másiknak is méltányos!] Egyenesen elrettentően meggondolatlannak kell nevezni ezt az akciót, tekintettel arra a különösen fontos, általános а1аре1\те, miszerint mindenki a saját népi hovatartozását, anyanyelvét szabadon vallhatja meg. A szatmári telepesek sváb származásuk ellenére magyarnak vallják magukat. A kérdéses mozgalom kényszerítő eszközökkel akarja őket ismét németté nyilvánítani etnikai származásuk alapján. Hát nem gondolnak arra ennek az akciónak a vezetői, hogy ezzel a módszerrel más helyeken ellenfeleiknek adnak fegyvert a kezükbe, ott, ahol az össznémetség nagy, valóban vitális érdekeiről van szó? Német részről, nevezetesen a bánáti svábok egyes vezetői azok, akik szívvel-lélekkel és rögtön gazdaságilag is teljes egészében támogatják a mozgalmat. (A Temesvári Sváb Központi Bank Nagykárolyban fiókot nyitott, hogy a telepeseket gazdaságilag kézben tartsa). A Német Párt hivatalos állásfoglalásában egészen korrektül arra az álláspontra helyezkedett, hogy: aj „a népi hovatartozás megítélésében egyes-egyedül a szülők szabad bevallása kell hogy mérvadó legyen"; b/ „a kormány beavatkozása vitás kérdésekbe alapvetően visszautasítandó". Ennek ellenére a kérdés megoldatlan maradt. A csak magyarul beszélő gyerekek nem használhatják anyanyelvüket az iskolában, egyszerre két idegen nyelvet kell megtanulniuk, a románt és a németet. Lehetetlen állapot! ^íUiJk a mozgalomnak