Századok – 2004

Közlemények - Tilkovszky Loránt–Weidinger Melinda: Magyar memorandum és német válasz. A Duna-medencei kisebbségi problematikáról 1931-ben. II. I/159

178 TILKOVSZKY LÓRÁNT - WEIDINGER MELINDA hosszú távon nem tartható fenn, igen jelentősen elvékonyodott éppúgy, mint az erdélyi szászoknál. Mindenesetre felvethető a kérdés, vajon nem ugyanaz lenne-e a helyzet, ha a sváb népközösség kialakítása nem a magyarsággal szemben mesterségesen keltett ellentét szítása és nem a mindenkori kormányokkal szembeni megalkuvó előzékenység jegyében zajlott volna. Ma már mindenkinek, aki a helyzetet józanul ítéli meg és világosan érti, el kell ismernie, hogy a magyarok jobban felismerték a románok politikai céljait és módszereit, mint a németek, és hogy igazuk volt, amikor a magyarellenes magatartást a német érdekek jól felfogott szempontjából is helytelennek találták, és a német és magyar kisebbség együttműködésének szükségességét hirdették. Egy ilyen egyesült erővel folytatott politika mellett a németségnek nem lenne kevesebb iskolája, mint amennyivel most rendelkezik, és a német gazdasági érdekek, sőt a politikaiak is kisebb veszteséggel zárták volna az elmúlt évtizedet. Svábok és magyarok nem állnának most két különböző táborban. Ezen felül nem lehet túlértékelni azokat az igen jelentős taktikai előnyöket, amelyeket a román külpolitika a németség kormánybarát magatartásából szerzett, és éppúgy nem szabad elfelejteni, hogy a román nemzetállam kialakításának útját nem csekély mértékben egyengette azáltal, hogy lehetővé vált — a németség alkalmazkodásának köszönhetően — minden erejének kijátszása az egyik kisebbség ellen, anélkül, hogy a másik kisebbség szolidáris ellenállása ebben zavarná. Hangsúlyozzuk ezen a helyen nyomatékosan, hogy ezt a politikát a politikailag összehasonlíthatatlanul jobban iskolázott, sokkal okosabb és messzebbre tekintő erdélyi szászok — Rudolf Brandsch kivételével — egyáltalán nem helyeslik. De emellett szól az a körülmény is, hogy a szász képviselők az 1928-as őszi választások alkalmával — ismét R. Brandsch kivételével — a Maniu-kormánnyal való együttműködést a legélesebben helytelenítették. Akkoriban azonban Brandsch, kéz a kézben a sváb vezetőkkel, kész tények elé állította a németséget. A szászok és svábok közti ellentét a sajtóra is átterjedt. Egészen különlegesen jellemző bizonyíték erre Kräuter képviselő nyilatkozata (Keleti Újság 1928. 290. szám), miként dr. Hedrich szász képviselő egy cikke is (Kronstädter Zeitung 1928. 291. szám). Kräuter képviselő nyilatkozatában megpróbálja megmagyarázni és igazolni a magyaroktól való elfordulást, ahogy a németek kormánybarát politikáját is, az ún. atmoszféra-elmélet segítségével. Eszerint a németségnek azért kellett támogatnia a Maniu-kormányt, és paktumot kötni vele, mert Maniu ígéretet tett egy kisebbségi törvény megalkotására. Ehhez pedig teljesen tárgyilagos atmoszféra szükséges, mert csak ily módon lehetséges gátat vetni a politikai szenvedélyek áradatának. Hans Hedrich a következőkben foglalja össze álláspontját: 1. Még a magyar rezsim idején a szász politikában kétféle felfogás létezett. Az egyik helyesnek tartotta, ha a szász nemzet sorskisebbségként az államhatalomra támaszkodva igyekszik védeni érdekeit. A másik felfogás szerint a kisebbségi nemzetek közös eljárása a legalkalmasabb arra, hogy a szász nemzetet is megvédje minden elnemzetietlenítő törekvéstől. Az utóbbi felfogást a magyar uralom idején kevés szász politikus osztotta. És hát ma ugyanazok, akik ezt a politikát a magyar éra alatt