Századok – 2004

Közlemények - Tilkovszky Loránt–Weidinger Melinda: Magyar memorandum és német válasz. A Duna-medencei kisebbségi problematikáról 1931-ben. II. I/159

172 TILKOVSZKY LÓRÁNT - WEIDINGER MELINDA adást tartott „Újrománia jövőbeli feladatairól". Romániában jelenleg — fejtette ki — három részkultúra áll szemben egymással. Regátban a franciák által közvetített latin kultúra, Erdélyben a germán-magyar, keleten a szláv. E három kultúra helyére az életerős, ifjú román nép új kultúráját kell ültetni. A három részkultúra további támogatásának véget kell vetni, hogy a közös, új kultúra maradéktalanul érvényesülhessen. Csak a szükséges bátorság hiányzik, hogy elképzeljünk egy múltnélküli állapotot, s a megelőzőket félretolva, merészen elébe menjünk az ismeretlennek, az újnak. A gazdasági és természeti előfeltételek egy ilyen bátor nekibuzdulás sikeréhez adottak. A kultúra — fejtegette V Bratianu előadása további menetében — gazdasági alapokon nyugszik. A régi kultúrák leépítése ezért nagyon egyszerű: csak gazdasági alapjaikat szükséges szétzúzni, a régi kultúrnépeket a nyomor karjaiba kergetni, ezáltal megakadályozni azokat a további felemelkedésben; a kulturális hanyatlásnak, a társadalmi meghasonlásnak és szétesésnek kiszolgáltatni. így a régi kultúrák elpusztulnak. így kell egyengetni a talajt egy új, egységes kultúra számára, sőt ezt a régi romjaira építeni. Hogy az átszármazott kulturális adottságok felbomlasztása idegengyűlölettel kapcsolódik össze, teljesen jelentéktelen, - véli Bratianu. A liberálisok vezetője ebben a beszédében briliáns politikai portréfestőnek bizonyult: élethű képét adta a nagyromániai értelmiség gondolatainak és álomvilágának. Hogy népek, amelyek fantomokat, lidércfényeket kergetnek, ugyanakkor igen könnyen, öntudatlanul sírjukat ássák, igen kézenfekvő. A közben eltelt időben azonban azok a népek, néprészek, amelyeknek a megsemmisítésére törnek a nagyhatalmak, mérhetetlen, többé nem is pótolható veszteségeket szenvednek, ha saját harcállásaikat az ellenséges erők és stratégiai végcélok kellő mérlegelése nélkül, helytelenül vagy csak taktikai szempontok szerint építik ki és védelmezik. A román kisebbségpolitika megnyilvánulásai néhányakban azt a látszatot keltik, mintha kisebbségellenességük csak a magyarság ellen irányulna, és csak erre a kisebbségi-e lenne hatással. Az elmúlt évtizedek során gyűjtött tapasztalatok alapján azonban kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy a dolgok csak felszínes vizsgálata vezet ilyen eredményre: a románok nemzeti politikája alaptendenciáiban nem csupán relatív, sokkal inkább abszolút értelemben is soviniszta beállítottságú. Éppúgy, mint a cseheké és a szerbeké. A magyar kisebbség szétmorzsolása és megsemmisítése nem egyetlen célja ennek a politikának, éppoly élesen irányul az a németek és a többi kisebbség ellen is. Különbség csak az időpont és az egyes kisebbségekkel szemben alkalmazott módszerek tekintetében van. Ahogy a csehek és a szerbek, a románok is kisebbségpolitikájukban a „divide et impera" romboló elvét követik. A legnagyobb dühvel és lendülettel törekszik — minden más kisebbség előtt — a magyar legyűrésére, megsemmisítésére. A Balkán legbrutálisabb politikai és „adminisztratív" eszközeit vetették be és alkalmazzák még ma is: tömeges méretű kiutasítások az országból, letartóztatások, politikai- és kémperek egész özöne jellemzik a helyzetet, főképp a háború utáni első években. De nem csak ezek, más módszerek is e célt szolgálták: a magyar kisebbség sorait megritkítani, a gazdasági hanyatlást előmozdítani. Az ún. „földreform" a magyar földbirtokos réteg szétdarabolását szolgálta, az egyoldalú gazdasági és adópolitika a magyar kisebbség gazdasági és pénzügyi kimerülését és