Századok – 2004

Közlemények - Tilkovszky Loránt–Weidinger Melinda: Magyar memorandum és német válasz. A Duna-medencei kisebbségi problematikáról 1931-ben. II. I/159

170 TILKOVSZKY LÓRÁNT - WEIDINGER MELINDA hasznos együttműködési alapot találhatnak. Ezt a kérdést behatóan meg kellene vizsgálni, nevezetesen az alábbi szempontokból: 1. állandó egyeztetett együttműködés, 2. konkrét feladatok, amelyek esetenként egyesített erővel volnának megoldandók. Románia A trianoni szerződés révén kereken 1.660.000 magyart és 550.000 németet adtak át a Régi-Magyarország lakosságából Új-Romániának, 2.800.000 románnal és 200.000 egyéb anyanyelvű, korábban magyar állampolgárral együtt. így a magyarok és németek száma együttesen több mint 1/3-a, majdnem a fele a Romániához csatolt régi magyar területek lakosságának. A magyarság egy jelentős része közvetlenül a trianoni határ mentén települ. Ez a magyar településterület kisebbnagyobb magyar nyelvi szigetekkel erősen teletűzdelt területsávokkal kapcsolódik a magyar kisebbség második települési tömbjéhez, az ún. Székelyföldhöz, amely Csík, Udvarhely, Háromszék és Maros-Torda megyéket öleli fel, legjelentősebb városi települését, Marosvásárhelyet is beleszámítva, a magyarság jelentős és erős települési centrumát adja. Abban a területi sávban, amely a magyar kisebbség két magterületét összeköti, megemlíthetjük a kb. 40.000 főt számláló kalotaszegi és aranyosszéki magyarok csoportját, és a még ma is jelentős magyar lakossággal rendelkező Kolozsvár városát. A felekezetekről magyar részről készült 1927-es statisztika alapján a magyarok száma Erdélyben 1.724.309, az erdélyi németeké 588.643 lélek. Moldvában, Bukovinában és Oromániában még jelentős számű magyarság él, ezeket is beleszámítva a magyar lakosság 1.800.000 - 1.900.000 főre becsülhető. A németek — letelepedésük kronológiai sorrendjében — a XII. század óta az ún. Szászföldön (Nagyküküllő, Szeben, Kisküküllő és Brassó megyék), mint ahogy az ettől északra fekvő Beszterce-Naszód megyében települnek. A második legjelentősebb településterületük a Bánát, amelyet átszel a román-szerb határ, és amelynek északi peremterületén a XVIII. sz. folyamán letelepített svábok érintkeznek a mai Magyarországgal. A szűkebb és történelmi értelemben vett Erdélyen kívül, mint ismeretes, a trianoni szerződés révén a régi Magyar-országnak egy ettől nyugatra elterülő területi sávja (a Körös-völgye), továbbá a Bánát keleti fele is Romániához került. Az általános publicisztikai és politikai nyelvhasználatban az „Erdély" kifejezést a régi Magyarország Romániához került egész területének a megnevezésére használják. A helyzet megítélésekor nem szabad elfelejteni, hogy Erdély szellemi élete szinte kizárólag a magyarok, a szászok és újabb időkben a svábok révén gyarapodott és fejlődött, és hogy ez a két nép egyidejűleg a gazdasági kultúra úttörője és hordozója volt. Ennek megfelelően Erdély szellemi és gazdasági életében olyan helyet töltöttek be, amely számszerű erőviszonyaikat messze meghaladta. Ez a tény a magyarok és németek szociális rétegeződésében is pontosan tükröződik. A magyar és a német lakosság értelmiségi rétege viszonylag sokkal nagyobb volt, és ma is nagyobb, mint a románoké. A két kisebbség nagy tömegei a mezőgazdasági csoporthoz tartoznak, azonban a kereskedelemben és a kisiparban sokkal nagyobb számban képviseltetik magukat, mint a románok.