Századok – 2004

Krónika - Vass Henrik emlékére (1915–2004) (Sipos Péter) VI/1501

KRÓNIKA 1503 zetett intézmény ne legyen a maradiság erődje. Egyidejűleg attól is óvakodott, hogy az örökké lesben álló éberek az Intézetet a revizionizmus fészkének bélyegezhessék. A kör négyszögesítését oly módon kívánta megoldani, hogy a kötelező feladatokat a hitvalló elkötelezettekre bízta, míg a szabad szelleműeknek mozgásteret adott témaválasztásban, kutatásban és feldolgozásban egyaránt. Az egyensúlyozó taktika eredményeként alakult ki az Intézet kétarcúsága, amellyel napjainkban a közelmúltat csak dichotómiákban szemlélők és a csak fehéret vagy feketét ismerők nemigen tudnak mit kezdeni. Vass Henrik munkásságának eredményeként a Párttörténeti Intézet tudományos műhellyé vált, amelyben sorra készültek a kézikönyvek, dokumentumkötetek, s megjelent néhány időtálló monográfia és tanulmánygyűjtemény is. Persze voltak olyan területek, amelyeken nem sikerült frontáttörést elérnie. Ilyen volt az 1945 utáni korszak története, amelynek művelése a dogmatikus csoport kiváltsága maradt, s ilyen volt a magyar kommunista mozgalom historikuma. Az a vita, amely 1979-ben Borsányi György Kun Béla biográfiája körül kialakult, valójában arról szólt, hogy lehet-e a magyar kommunista mozgalom történetét új szempontok alapján, modern felfogásban, kritikai szemlélettel feldolgozni. Vass Henrik erről igenlően vélekedett és ezért támogatta a könyv megjelenését, de falba ütközött. A sértett hiúság, a tudatlanság, az elfogultság és egyéb alantas érzelmek tégláit együttes erővel helyezte egymásra vele és Borsányi Györggyel szemben a Kun-família és több fegyverhordozójuk, néhány, a múlttal szembenézni képtelen veterán és a felső pártvezetés. Vass Henrik a maga végső harcában vereséget szenvedett, leváltották és nyugdíjazták. Igazáról azonban nem mondott le. Torzóban maradt Egy könyv elő-és utóélete c. műve, amelyben a Kun Béla könyvvel kapcsolatos dokumentációt gyűjtötte össze. Remélem, hogy lesz olyan történész, aki befejezi a munkát, s talán kiadó is vállalkozik a megjelentetésére, hiszen ez a történet jellegzetes kor- és kórképet ad a kései Kádár-korszak szellemi életéről. S egyúttal méltó megemlékezés lenne Vass Henrikről, a tudománypolitikusról és a történészről. Sípos Péter