Századok – 2004

Történeti irodalom - Ress Imre: Kapcsolatok és keresztutak. Horvátok; szerbek; bosnyákok a nemzetállam vonzásban (Ism.: Niederhauser Emil) VI/1486

1486 TÖRTÉNETI IRODALOM 1486 Az érzelmileg is motivált Madarász-portré végén a szerző így zárja mondandóját: „Lehet, hogy ma már sírjának helye is eltűnt. Lehet, hogy már azt sem lelné meg a magyar múlt emlékei után kutató kései utód." (80.) Nos, 1993 nyarán a véletlen úgy hozta, hogy fölkereshettem a Missouri állambeli Good Hope település temetőjét. Hatalmas törzsű tölgyóriás emeli magasra koronáját a sírkert fölé, amelyben azonban a gondos kutatás végén sem kerül elő semmi nyom. Ahogy Várdy Béla megjósolta, a ritkán kaszált, öles gyep mára végképp benőtte a negyvennyolcas idők e különös sorsú alakjának végső nyughelyét. Csorba László Ress Imre: KAPCSOLATOK ÉS KERESZTUTAK Horvátok, szerbek, bosnyákok a nemzetállam vonzásban Bp. 2004. L'Harmattan, 288 1. (A múlt ösvényén) Ress Imre hosszú éveken át volt a magyar levéltárak bécsi kiküldöttje, alaposan beletanult szakmájába, munkáit mindig a primer források alapján írja. Ebben a könyvben persze ezeket ki kellett egészítenie kiadott forrásanyaggal, valamint a szerb és horvát nyelvű szakirodalommal. Itt összegyűjtött tanulmányai részben rövidebben jelentek meg eddig magyarul vagy még kiadatlanok. Érdemben az 1848 és az 1880-as évek közti korszakkal foglalkoznak, az utolsó tanulmány kivételével. Bevezetésként a nemzeti legitimitás elvi kérdéseit foglalja össze, a három délszláv nemzet magyarságképét elemzi, amely horvát vonatkozásban 1866-1867 óta negatív, a szerb felfogás már korábbról negatív, az 1980-as évektől már a horvátok is negatív szerepet játszanak. A magyarok még most is úgy szerepelnek a szerb sztereotipiában, mint a szerbellenes genocídium ösztönzői, sőt végrehajtói. A tanulmányokat a szerző három nagyobb csoportba foglalta össze. Az első rész a horvát vonatkozásokat tárgyalja. Az első, leghosszabb tanulmány az 1825-27-es országgyűlés fiumei követeit tárgyalja. Ljudevit Adamic módos kereskedő volt, Antun Mihanovic pedig bírósági hivatalnok. Adamic már 1791-ben közreműködött a fiumei elaborátum kidolgozásában. Városukat és ál- I talában a horvát érdekeket képviselték. Ezért tettek sokat a Lujza-út kiépítése érdekében, ebben j Urményi Ferenc tengerparti kormányzó is támogatta őket. Megpróbáltak kereskedőtársaságot alapítani. A magyar országgyűlésen inkább Mihanovic szerepelt, mert Adamic, egyébként a vezető kettejük közül, nem tudott jól magyarul, de latinul sem. Széchenyivel is kapcsolatba kerültek. Általában a kormányt támogatták, a nyelvkérdésben a latin mellett álltak ki. A kormány támogatásáért Adamic, pontosabban fiai magyar nemességet is kaptak. 1827 után a kereskedelmi inf- ι rastruktúra fejlesztését sürgették. Mihanovic Dél-Amerikában szerette volna terjeszteni a tokaji bort. A magyar gazdaság külső kapcsolataiban mindketten persze a fiumei összeköttetést javasol- I ták. A többség azonban a Fekete-tengeri kapcsolatot pártolta. Az 1848/49-es magyar-horvát konfliktus kapcsán utal Ress a horvátok félelmére a magyar túlsúlytól. Az áprilisi törvények kapcsán robban ki a vita, az udvar hajlandó a követelések kielégítésére, nehogy a magyar forradalom radikalizálódjon. A horvátok az ausztroszláv megoldás mellett foglalnak állást. Ress szerint ez a magyar különállás ellen irányult, szerinte Magyarország nem adhatta fel területi integritását. (Ez azonban tisztára magyar álláspont!) A kényszerített olmützi (kremsieri) alkotmány persze csalódást okozott a horvátok körében. Viszont Világos után már a magyar különállásban látják a horvátjogok biztosítékát. A következő tanulmány két emigráns, Kossuth és Tkalac kapcsolatát elemzi. Kossuth 1861-ben már fontosnak látta a délszlávok megnyerését. A Duna-konföderációs- terv kapcsán Gajjal is megkísérelte az együttműködést, de ez nem sikerült. Tkalac viszont hajlandó volt az összefogásra. Tkalac egyébként 1848-ban Jellacic híve volt, az ötvenes években inkább szerb támogatásra számított. 1861-ben Bécsben adta ki Ost und West c. folyóiratát, a visszakerült Obrenovic Mihály fejedelem támogatásával, ebben magyarbarát cikkeket is közölt. Kossuthtal ekkor már olyan jó viszonyba került, hogy Kossuth Tkalac lányának a keresztapja lett. 1861-1865 közt Kossuth párizsi kapcsolatai révén nyújt támogatást Tkalacnak. De a franciák a Monarchia vonatkozásában a status quo alapján álltak. Az 1866-os kudarc után viszont Tkalac Kossuthot