Századok – 2004

Történeti irodalom - Lévai Csaba: A republikanizmus-vita. Vita az amerikai forradalom eszmetörténeti hátteréről (Ism.: Bődy Pál) VI/1478

TÖRTÉNETI IRODALOM 1479 mutatja az amerikai történetírás jelentős áramlatait, melyek a 19. század kezdetétől a 20. század végéig állást foglaltak a forradalom eszmetörténeti hátteréről. Ezután pedig részletesen ismerteti az új történetírói értelmezést, utalva az elődök felfogásához kapcsolódó pontokra, és bemutatja a vita folyamatait és eredményeit. Befejező fejezetében pedig gondolatokat fogalmaz meg a vita hatásáról, jelentőségéről és kapcsolódásáról az amerikai történetírás áramlataihoz. Mindenekelőtt jelentős teljesítménynek tartom a történetírói áramlatok elemzését. Ez két szempontból értékes alkotás. Először, mivel a közel 80 oldalas értékelés bemutatja az amerikai történetírás jelentős áramlatait, ezáltal alapvető tájékoztatást nyújt az amerikai történelemmel foglalkozóknak az amerikai történészek eszmetörténeti hátteréről, munkáik ideológiai álláspontjáról. Másodszor pedig elengedhetetlen az új történetírói elmélet megítélése szempontjából. Az amerikai történetírás különböző áramlatai alapján értékelhető az új elmélet jelentősége az amerikai történetírás és a forradalom szempontjából. Röviden kitérek a történetírói áramlatok jelentős mozzanataira. Az első értékelést a forradalom nemzedéke fogalmazta meg. Ezek a szerzők természetesen az amerikai nép elkötelezettségét, szabadságszeretét hangsúlyozták. Olyan tényezőket említettek, mint az emberi jogok védelmét, az amerikai hagyományok tiszteletét, az angol szabadságeszme védelmezését. A forradalmi korszakot követően a romantikus-nacionalista néven ismert történésziskola készítette el a forradalom történeti értékelését. Ezek a történészek tudatosan használták az eredeti forrásokat és németországi tanulmányok alapján alkalmazták a 19. századi történettudomány módszertanát. Legismertebb képviselőjük George Bancroft (1800-1891) volt. Bancroft elfogadta az amerikai szabadságeszmét, mint a forradalom meghatározó szellemi tényezőjét, egyúttal azonban a 17-18. század whig történeti szemléletét nevezte meg mint a forradalom alapvető gondolatrendszerét. Ε szerint az elmélet szerint a germán népek körében alakult ki a demokratikus népképviselet és a szabad föld alapelve, ezeket azonban a normán hódítás megszüntette. A whig gondolat ezt az eredeti „angolszász örökséget" védelmezte a 17. századi uralkodókkal szemben és — így folytatódik az elmélet — az amerikai kivándorlók ezt az örökséget hozták magukkal az új világba. A 18. században pedig az amerikai utódok ugyanezt az örökséget védelmezték a forradalom korszakában. Bancroft forradalom-értelmezése ezt az elméletet alkalmazta, ennek alapján fogalmazta meg a forradalom ideológiai programját. Ez az elmélet különben jelentős szerepet játszott az amerikai közgondolkodásban a 19. és 20. század folyamán. Bancroft 10 kötetes amerikai története rendkívüli elfogadottságot élvezett Amerikában, de Európában is ismerték. A 19. század folyamán több történetírói áramlat kritikával illette a Bancroft-szintézist, azonban nem hoztak létre egy alternatív elméletet. Ezt a kihívást a 20. század elején fellépő progressziuista történészcsoport teljesítette. A progresszivizmus elsősorban egy országos jellegű reformmozgalom volt, amely az ipari nagyvállalatok által alakított új gazdasági, politikai és társadalmi rendszer ellen szállt síkra és biztosítani akarta a demokratikus jogok érvényesítését, a nagyvállalatok ellenőrzését, a korrupció megfékezését, valamint több szociális és gazdasági kérdés megoldását. A progressziuista történészek kiemelten foglalkoztak az amerikai forradalom értékelésével, mivel szükségesnek tartottak egy tudományosan megalapozott történelmi kép megalkotását az amerikai társadalmi reform megvalósítása érdekében. A történészcsoport legismertebb képviselője Charles Austin Beard (1874-1948) volt. Gondolkodására jelentős hatással voltak oxfordi tanulmányai, Ruskin és Marx írásai, valamint az ipari társadalom által létrehozott társadalmi problémák iránti érzékenysége. Nagyhatású történettudományi munkája, An Economic Interpretation of the Constitution of the United States [Az Egyesült Államok alkotmányának gazdasági értelmezése] 1913-ban jelent meg. Ebben azt vizsgálta, milyen társadalmi csoportok támogatták és ellenezték az amerikai szövetséges alkotmány elfogadását. A források elemzése alapján igazolva látta azt a felfogását, hogy az alkotmányt elsősorban a gazdasági elit támogatta, viszont azok, akik kevésbé kedvező gazdasági helyzetben voltak, ellenezték. Azt is kifejtette, hogy az alkotmányozó konvenció résztvevőinek nézetei, valamint az alkotmányt védelmező politikai írások igazolták azt a felfogását, hogy nem annyira politikai tényezők, hanem gazdasági érdekek határozták meg az alkotmány megalkotását, elfogadását és érvényesítését. Ezt a felfogását későbbi műveiben módosította és elfogadta politikai, eszmei tényezők hatását társadalmi folyamatok alakítására. Beard történész társai, így Carl Becker és V L. Parrington hasonló eredményekhez jutottak az amerikai forradalommal kapcsolatos vizsgálataikban. Beard műve hatalmas országos bírálatot és felháborodást váltott ki megjelenését követően, sőt a szerzőnek le kellett mondania egyetemi állásáról a Columbia egyetemen. Ennek ellenére az