Századok – 2004
Beszámoló - A Magyar Történelmi Társulat 2004. évi szeptemberi ülése (Varga Gergely) VI/1448
BESZÁMOLÓ 1449 elnök. Az elemzésekből az derült ki, hogy Teleki idejének 20%-át a „mozgalmárokkal", azaz az egyesületi életből jövő támogatóival töltötte. Ezt a tényt az teszi figyelemreméltóvá, hogy minisztereivel sokkal ritkábban és a hivatalnoki, szakértői kai- tagjaival is csak megközelítően ilyen gyakran találkozott. Ez - Ablonczy szerint - akár a publicisztika, de néha még a szakirodalom által is emlegetett Bethlen-Teleki csoport létét is megkérdőjelezheti, mert bár magával Bethlennel még csak-csak találkozott Teleki, de sokkal ritkábban, mint Darányival vagy Esterházy Móriccal, a Bethlenhez szorosan köthető személyekkel pedig szinte sohasem. A kutatás alapján az előadó arra következtetett, hogy Teleki önálló hatalmi csoport létrehozására törekedett. Teleki kapcsolati hálójának elemzése után Ablonczy Balázs Teleki második miniszterelnöksége belpolitikájának néhány fontos elemével ismertette meg a hallgatóságot. Felhívta a figyelmet arra, hogy a 1939-es választások következtében a parlament szociálisan sokkal érzékenyebb lett, nem csak a nemzetiszocialista képviselők nagyobb száma, hanem a kormánypárt átalakulása miatt is. Teleki maga is programjába vette az erőteljesebben szociális irányú törvényalkotást. Ennek érdekében a szegénység csillapítására kormánya a Nagyatádi-féle földreformnál nagyobb földosztást tervezett, létrehozták az ONCSA-t, megállapították a legkisebb munkabéreket, harcoltak a tüdőbetegségek ellen és tervbe vették a nyolc osztályos általános iskola bevezetését. Előadásának utolsó harmadában Ablonczy Teleki Pál sokat vitatott öngyilkosságának kérdéséhez szólt hozzá. Rámutatott, hogy a pszihológiában ismert preszuicidális szindróma 11-es skálájának hét eleme figyelhető meg Teleki Pál viselkedésében. Teleki eredendően szuicid hajlamú volt, már korábban is voltak öngyilkossági kísérletei, életének utolsó húsz évében súlyos krónikus betegséggel küzdött, és röviddel halála előtt értesült feleségének halálos betegségéről is. Lelki összeomlásának egyik jele az is, hogy utolsó napjaiban már nem csak saját politikusi, hanem földrajztudósi képességeiben is kételkedett. Utolsó segélykiáltása, a minden kétséget kizárólan saját kezűleg írt búcsúlevele annak a Horthy Miklósnak szólt, akiben sok olyan erény megtestesülését látta, amelyeket ő kívánt volna magának. Öngyilkosságában mindazonáltal nem játszott szerepet a zsidóságot ért kollektív meghurcoltatás, mert emiatt nem volt bizonyíthatóan lelkiismeretfurdalása, esetleg csak egyes emberek sorsának alakulása nyomhatták lelkét. A Teleki megöléséről szóló kitartó legendákkal ellentétben Ablonczy leszögezte, hogy a németeknek nem állt érdekükben a halála, és az események gondos pszichológiai elemzése kétségkívül bizonyítja, hogy Teleki öngyilkos lett. Ablonczy Balázst követően Ungváry Krisztián lépett volna a közönség elé, ám szervezési nehézségek miatt nem tudott személyesen megjelenni, ezért dolgozatát Zeidler Miklós olvasta fel. Ungváry előadását Teleki Pál politikusi csődjei bemutatásának szentelte, elbeszélése szerint Teleki dilettáns, erkölcstelen és áltudományos politikus volt. Elsőként Teleki - úgymond - erkölcstelenségét mutatta be. Nevéhez 12 zsidóellenes törvény, illetve 166 zsidóellenes rendelet kötődött, melyek nem német nyomásra születtek. A magyarországi zsidótörvények még szigorúbbak is voltak, mint a németországiak, mert kevesebb kivételezést engedtek meg. Teleki modern antiszemita volt, már a két világháború között is a zsidók teljes kitelepítését ter-