Századok – 2004

Beszámoló - Magyar–brit kapcsolatok 1848-tól napjainkig. A Londoni Magyar Kulturális Központ és a Londoni Egyetem Közép-Kelet-Európai Tanszéke által 2004. április 16–17-én megrendezett konferenciáról (Beretzky Ágnes) VI/1431

BESZÁMOLÓ 1439 ményei csak a nyolcvanas évek derekán, a Kádár-rendszer gazdasági válságának és legitimációs problémáinak mind nyilvánvalóbbá válásával kerültek ismét előtérbe, s ekképpen Magyarország európai reintegrációjának kezdő lépéseként is értelmezhetők. Összegezve megállapítható, hogy az áttekintett korszakban Nagy-Britanniában Magyarország megítélése mindig a szigetország nagyhatalmi érdekeinek függvényében változott, s egy-egy magyar vonatkozású esemény értékelése a Foreign Office-ban az európai hatalmi egyensúlyra gyakorolt hatásától függött. A dualizmus első húsz esztendejében a hivatalos magyar politika alakulása és célkitűzései többé-kevésbé egybeestek London célkitűzéseivel. A tartós érdekazonosság, vagy legalábbis együttműködés fenntarthatóságát azonban a hatalmi-katonai tömbök kialakulása megkérdőjelezte, a világháborús szembenállás pedig végleg megszüntette. 1919-20 után pedig a független Magyarország súlya a nemzetközi porondon olyannyira lecsökkent, hogy a háborús brit-magyar érdekellentétet Londonban általános érdektelenség váltotta fel. Ezt a súlyvesztést azonban a magyar közvélemény és a politikai elit tagjai — néhány kivételtől eltekintve — egyszerűen nem vették tudomásul, aminek az lett a következménye, hogy Budapesten a brit hivatalos szervektől független magyarszimpatizánsok tevékenységét erőteljesen felnagyítva tálalták. A nagyhatalmi érdek prioritása Nagy-Britanniában a magyar revindikációs törekvések megítélésekor, így Münchenben is érvényesült, a második világháború azonban új helyzetet teremtett. 1945-ben Nagy-Britannia úgy került ki a háborúból „nagyban", mint 1918-ban Magyarország „kicsiben": meggyengült, világhatalmi pozícióját vesztett államként, így a brit-magyar viszonyt alakító érdekellentéthez és bizonyos fokú (brit) érdektelenséghez a tehetetlenség nyomasztó tudata társult. Ez utóbbi 1956-ban is fennmaradt, sőt növekedett. A forradalom és szabadságharc (1848-49-hez hasonlóan) népszerűbbé tette Magyarországot a szigetországban, sőt a megtorlás elől menekülőket a tétlenség miatti „rossz lelkiismerete" megnyugtatására London (1849 után ismét) jelentős támogatásban részesítette.1

4 A brit-magyar kapcsolatokban a magyarországi rendszerváltás egy újabb mérföldkő: Magyarország NATO, majd Európai Uniós tagsága új fejezetet nyit a brit-magyar kapcsolatok történetében azzal, hogy a tartós érdekellentét — horribile dictu szembenállás — időszakát hosszú időre e két ország együttműködése váltja fel. Nagy-Britannia vonakodó uniós szerepvállalása és a két ország nemzetközi súlya, valamint prioritásainak különbözősége miatt azonban nekünk, magyaroknak — reálisan — egy bizonyos fokú brit érdektelenség tartós fennmaradásával is számolnunk kell. Beretzky Agnes 14 A megtorlás elől Nagy-Britanniába menekülő magyar egyetemisták kedvező fogadtatására ld. Czigány Magda: 'Treated as Other Students'... 1956 Hungarian Refugee Students in the United Kingdom: a case study of Imperial College London. Kézirat.