Századok – 2004
Beszámoló - Magyar–brit kapcsolatok 1848-tól napjainkig. A Londoni Magyar Kulturális Központ és a Londoni Egyetem Közép-Kelet-Európai Tanszéke által 2004. április 16–17-én megrendezett konferenciáról (Beretzky Ágnes) VI/1431
BESZÁMOLÓ 1431 téssel és komoly tárgyismerettel, elgondolkodtató tanulságokat lehet nyújtani azoknak is, akiknek a téma nem szakterületük. A konklúzió nem tűnik falrengetőnek: az egyenlőségre épülő szocialista város is újratermel bizonyos egyenlőtlenségeket, s hamarosan kialakulnak az új (vagy éppen a régi alapokon nyugvó) elitnegyedek, amelyek a rendszerváltozás után is megőrzik presztízsüket. Am az előadás módja, a mondanivaló, és az abból levont következtetések, a gondolkodásmód eleganciája olyan kutatói mentalitást villantottak fel, amelyet csak irigyelni lehet. Az Ecole Normale részéről Gilles Pécout zárta a konferenciát, amelynek tanulságait François Bocholier (doktorandusz és a Strasbourg-i Egyetem oktatója) foglalta össze valóságos „kremlinológiai" árnyalatokkal („ki hol állt a dísztribünön"): a figyelmes szemlélő az említések gyakoriságából pontosan érzékelhette, hogy a szervezők mely előadásokat tekintik a konferencia legjobbjainak, s melyeket kevésbé érdekesnek: mindezt úgy, hogy senki sem érezhette elhanyagoltnak témáját. Bocholier ugyanakkor kitért arra, hogy az előadásokat hallgatva maguk is érzik a konferencia bizonyos hiányait. Egyfelől egyes területek hiányát: Szlovákia és egyes délszláv területek kiestek a szervezők látköréből, s ez igazán kár. Másfelől bizonyossá vált: a közép-európai országok történetének elmúlt évtizedeit nem lehet értelmezni Moszkva és a Szovjetunió szándékainak és tetteinek elemzése nélkül. Ez volt talán a legkomolyabb hiánya a konferencia forgatókönyvének, amelyért Bocholier főúri grandezzával teljes felelősséget vállalt. Elmélyült reflexióihoz azt tehetjük hozzá, hogy a konferencia bizonyos értelemben új szakaszt jelöl a francia - s némi túlzással a nyugat-európai - Közép-Európa-kutatásban: olyan új kutatógeneráció jelentkezése volt, amelyet nem az egzotikum keresése hajt kelet felé, hanem egy jól piacosítható tudományos pálya ígérete. Ε csoport hozzállása mentes a romantikától és a nemzeti elfogultságuktól. A térségbeli nyelvek (lengyel, cseh, román vagy éppen a magyar) elsajátítása nem (feltétlenül) térségbeli családi kapcsolatokból, exhibicionizmusból vagy szentimentalizmusból fakad, hanem abból, ami minden tudományos kutatás alapja: a megismerés mindennél hatalmasabb vágyából. Ablonczy Balázs MAGYAR-BRIT KAPCSOLATOK 1848-TÓL NAPJAINKIG A Londoni Magyar Kulturális Központ és a Londoni Egyetem Közép-Kelet-Európái Tanszéke által 2004. április 16-17-én megrendezett konferenciáról Közismert, hogy a magyarok a történelem folyamán önmagukat minden szempontból Európa részének tekintették. De vajon ugyanígy látták-e nyugati szomszédaik is? - tette fel a kérdést bevezető előadásában Péter László professzor, a Magyarország közelgő Európai Uniós tagsága kapcsán megrendezett konferencia házigazdája. Mivel az „Európához" való viszony hosszú ideig az egyes országokkal ápolt kapcsolatokat jelentette, a konferencián elhangzott előadások
