Századok – 2004

Jelen időben a múltról - Randolph L. Braham: Mentőakciók Magyarországon. Mítoszok és a valóság VI/1393

1398 RANDOLPH L. BRAHAM országi borzalmairól. Horthyt döntően az késztette cselekvésre, hogy felismerte: a nyugati szövetségesek sikeres normandiai partraszállása és az oroszok könyörtelen előrenyomulása a keleti fronton most már elkerülhetetlenül a tengelyhatalmak vereségét jelzi előre. Horthy katonai helyzetértékelését a magyar főváros július 2-i amerikai bombázása is befolyásolhatta. De mire leállította a deportálásokat, Budapest szembetűnő kivételével már az egész országból elszállították a zsidókat. Bár a nyilas korszakban (1944. október 15 - 1945. február 13.) még sok ezer zsidót gyilkoltak meg, a főváros zsidóságából több mint 130 000 túlélte a háborút. Valóságos történészi hadviselés indult meg a háború után annak eldöntésére, hogy kit illet a túlélők „megmentésének" dicsősége. Ε mentőakció számos szereplőjének közvetlen vagy közvetett cselekedeteit mind a mai napig mítoszok ködösítik el. A Horthy-korszak tisztára mosásán fáradozó nacionalisták a Holokauszt ódiumát teljes egészében a németekre próbálják áthárítani. Azt állítják, hogy a magyar államfő mit sem tudott a „végleges megoldás" valódi természetéről, de amint július elején elolvasta az ún. „auschwitzi jegyzőkönyvet", rögtön leállította a deportálásokat, s ezzel megmentette Budapest zsidóságát.8 Horthy döntése nyilvánvalóan fontos volt a budapesti zsidóság nagy részének megmenekülése szempontjából, de azt is látnunk kell, hogy Edmund Veesenmayer, Hitler teljhatalmú magyarországi megbízottja közeljárt az igazsághoz, amikor Endre László, Baky László és Jaross Andor, a magyarországi „végleges megoldás" fő tetteseinek 1945-46-os népbíróségi perében úgy nyilatkozott, hogy ha Horthynak, mint kitűnt, elegendő hatalom volt a kezében a deportálások leállításához, akkor, ha úgy kívánta volna, minden bizonnyal megakadályozhatta volna azok beindítását is. Vagyis csak akkor illeti meg Horthyt a budapesti zsidóság megmentésének dicsősége, ha egyúttal a deportálások ódiumának nagy része is az ő vállait nyomja. Ténykérdés, hogy Horthy kötelezettséget vállalt több százezer „zsidó munkás" Németországba küldésére. Hogyan fogadhatta el az ókonzervatív államfő nácibarát kormánytagjainak azt az érvelését, hogy „humanitárius" okokból bővítik ki a transzportokat a deportáltak családtagjaival: még a betegekkel, aggokkal, megháborodottakkal és újszülöttekkel is? A faji alapokon álló antiszemiták arról próbálták meggyőzni az országot és a világot, hogy a „munkásokkal" együtt deportált családtagok megnyugtatólag hatnak rájuk, és ettől nőni fog a teljesítményük. Elsöprő erejű bizonyítékok tanúsítják, hogy Horthy az ország legfőbb vezetőihez hasonlóan mindent tudott a zsidókkal szemben alkalmazott brutális bánásmódról: elszigetelésükről, megkülönböztető jelzésük alkalmazásáról, kifosztásukról, gettósításukról, összetömörítésükről és deportálásukról.9 Horthynak a deportálások leállítását elrendelő döntése időben egybeesett annak a nyilas puccskísérletnek a meghiúsításával, amely az ő hatalomból való kiszorítására irányult. A puccsot Baky László vezetésével azért szervezték meg szélsőséges elemek, hogy véget vessenek a konzervatív-arisztokrata rezsim uralmának. Radikális náci rezsimet akartak létrehozni, és a budapesti zsidóság össze-8 Az auschwitzi jelentésről 1. Braham, i.m. 784-791. A szerecsenmosdató magyar történészek érveire nézve 1. Braham, Randolph L.: „Magyarország és a Holokauszt. Erőfeszítések a múlt megszépítésére". Beszélő, X. (2002. április), 68-82. 9 A részletekre nézve 1. Braham: A népirtás politikája, i.m. 386-389, 821-837.